Mindenféle téren – Menyhárt János/Demjén Ferenc
Nem találsz a galambokra régen, mind tanúnk volt
Nem találsz egy fát se már a téren, mi fölénk hajolt
Mind elment
És az ősz, mogorva őr a bottal, ki mindig ránk szállt
Ha csókolódzva mászkáltunk a téren, az ő füvén át
Ő hol van?
És hol van annyi tiszta gyermekév
A vén parkőr is mintha én lennék
És ápolnám a szép virágokat
De te régen elmentél tőlem
Lehet nyár, de nincs virág mégsem
Értem jól, hogy mindent meg kell szokni
Az időt is tán
Mégsem tudsz magadban ágyba bújni
Sok év után
Még várlak
A parkban rég meghaltak már a fák
Én sosem, mert éppen úgy, mint régen
Várok rád, és most is arra kérlek
Gyere el, még nem haltam meg érted
Mint a fák állok, amíg élek
Jöjj el, amíg egyben látsz
Száz dolgot megszokhatunk gyorsan
Bár fáj, hogy fél szívünk, hol van
Hozd el, s velem eggyé válsz
Annyi parkba sodort el az élet, nem emlékszem már
Melyik téren szerettelek téged, rég ezelőtt
Ne bántson
Én most is minden percben vágyom rád
Mint a fák nőnek minden évben
Vágyom rád mindenféle téren
Gyere el, még nem haltam meg érted
Mint a fák állok, amíg élek
Jöjj el, amíg egyben látsz
Száz dolgot megszokhatunk gyorsan
Bár fáj, hogy fél szívünk, hol van
Hozd el, s velem eggyé válsz
Várlak a téren
Várlak a téren
Várlak a téren
Gyere el, még nem haltam meg érted
Mint a fák állok, amíg élek
Jöjj el, amíg egyben látsz
Száz dolgot megszokhatunk gyorsan
Bár fáj, hogy fél szívünk, hol van
Hozd el, s velem eggyé válsz
Gyere el, még nem haltam meg érted
Mint a fák állok, amíg élek
Jöjj el, amíg egyben látsz
Száz dolgot megszokhatunk gyorsan
Bár fáj, hogy fél szívünk, hol van
Hozd el, s velem eggyé válsz
