A zenekari busz – Závodi Gábor/Demjén Ferenc
Egy, két, há, négy és beszállás
Csomagolj, utazunk
Sokáig nem vár rád a buszunk
A színpad messzire vár
Jó lenne ott lenni már
Nem lesz túl kényelmes út
Amikor ritmust kattogva fut mind a négy kerék
Tudjuk nagyon hosszú út vár még
Egy, két, há, négy és beszállás
A potyautasoknak lyukasztá
Míg nem szükséges, nincs megállás
De akkor nagyon gyorsan mindenkinek kiszállás
Egy-két sör, be a gyomorba
Csakhogy soha ne legyek nagyon mogorva
5,6,7 óra, s itt van a cél
Hova zenekari buszon végre megérkeztél
Utazunk, szeretünk
Volt néha mindenhol egy kedvesünk
Így éltünk rég csoda, hogy élünk még
Néha bőröndben lakunk
És soha meg nem áll a buszunk
S eljön, ha te vársz
S tán egyszer hozzánk is felszállsz
Egy, két, há, négy és beszállás
A potyautasoknak lyukasztás
Míg nem szükséges, nincs megállás
De akkor nagyon gyorsan mindenkinek kiszállás
Egy-két sör, be a gyomorba
Csakhogy soha ne legyek nagyon mogorva
5,6,7 óra, s itt van a cél
Hova zenekari buszon végre megérkeztél
Hány ezer hely, hol maradnál
De az autóbusz csak terád vár
Nincs hát más, elmegyek
S majd színpadról integetek
Egy, két, há, négy és beszállás
A potyautasoknak lyukasztás
Míg nem szükséges, nincs megállás
De akkor nagyon gyorsan mindenkinek kiszállás
Egy-két sör, be a gyomorba
Csakhogy soha ne legyek nagyon mogorva
Valaki ordít, hogy a pokolba
Az énekes lenn maradt a bokorba
Egy, két, há újra visszamegyünk
Mert holnap újra kell majd az énekesünk
A sztrádák tengerén átutazunk
De egyetlen földutat ki nem hagyunk
Egy-két órára elalszunk
És hogy utazunk egy buszon arról álmodunk
5,6,7 óra, s hazamegyünk
S tán a zenekari buszon épségben érkezünk
