Engedd, hogy szóljon a rock and roll – Menyhárt János/Demjén Ferenc

Ah -a-a-a
Ah-a-a-a
Ah-a-a-a
Ah-a-a-a

Mikor gyermek voltam azt kívántam rég,
Eljön, majd még talán,
Mikor szétnézhetsz, szétnézhetsz.
Mikor túl is láthatsz, egy zárt világ falán,
Egész más mit találsz,
S gyermekből felnőtté válsz.
Ez nem csak egy álom,
Néha megcsal a kép, hidd el.

Ah -a-a-a
Jó lenne csak a szépet látni,
Ah-a-a-a
Menekülj gyorsan az ablaktól,
Ah-a-a-a
Fogd be a füled, ha bármit hallasz,
Ah-a-a-a
Csak engedd, hogy szóljon a Rock and Roll!

Sokan átölelnek, testvérek vagyunk,
De eljöhet még a nap,
Mikor érthetjük, érezzük majd.
Mindig egy világ, mindig egy család vagyunk,
Mi már nem változunk,
Hiszen itt élünk, s itt is halunk.
Ez nem csak egy álom,
Néha nem csal a kép, hidd el.

Ah -a-a-a
Jó lenne csak a szépet látni,
Ah-a-a-a
Menekülj gyorsan az ablaktól,
Ah-a-a-a
Fogd be a füled, ha bármit hallasz,
Ah-a-a-a
Csak engedd, hogy szóljon a Rock and Roll!

Én hiszem, rajtunk múlik minden,
Én élek, ahogy megszülettem.
De tudnom kell a föld ahol élek,
Befogadott mikor el jöttem,
S befogad majd, mikor elmentem.

Ah -a-a-a
Jó lenne csak a szépet látni,
Ah-a-a-a
Menekülj gyorsan az ablaktól,
Ah-a-a-a
Fogd be a füled, ha bármit hallasz,
Ah-a-a-a
Csak engedd, hogy szóljon a Rock and Roll!

Még lázad a szív – Menyhárt János/Demjén Ferenc

A nagyvilág lekacsint ránk,
S olyan hívón int felénk,
Hogy az ismeretlenért
Van, mit elfelejthetnénk.

Van ma már üres óránk,
És a vágy váratlanul
Néha megtalál, és miközénk
Egy értelmetlen árny lehull.

Még lázad a szív, pedig én érzem,
Valahol mélyen Neked fáj talán...
Míg lázad a szív, mielőtt sírnál,
Legalább némán szólj rám!

Nem hiszem, hogy a hűség
Annyi tűzpróbát kiáll;
De gondolatban már, ki elbolyongott,
Akár százezerszer is visszajár.

Még lázad a szív, pedig én érzem,
Valahol mélyen Neked fáj talán...
Míg lázad a szív, mielőtt sírnál,
Legalább némán szólj rám!

Amit megtaláltunk végre,
Marad a béke, mint rég.
Még a szembefújó szél sem szakít szét!

Még lázad a szív, pedig én érzem,
Valahol mélyen Neked fáj talán...
Míg lázad a szív, mielőtt sírnál,
Legalább némán szólj rám!

Még lázad a szív, pedig én érzem,
Valahol mélyen Neked fáj talán...

Még lázad a szív...

Míg lázad a szív, mielőtt sírnál,
Legalább némán szólj rám!

Még lázad a szív

Szerelemangyal – Závodi Gábor/Demjén Ferenc

Van, amikor szívem úgy zakatol,
Mint egy rab madár elszabadul.
Szállna a lelkem minden után,
Míg egy falnak megy valahol.

Mondd meg hát, hogy lehetnék szelíd úgy, mint rég?
Segíts hát, miért kívánnék vágytól szenvedést?

Ébredj szerelem angyal,
Ébressz egy igazi csókkal,
Ébredj szerelem angyal,
Hiszen várlak sok éjen át!
Én így nem tudok élni,
S annyit várni rád.

Van, amikor szívem úgy kalapál,
Mintha vonaton érkeznél.
Az, amit érzek egy furcsa varázs,
Ami jelez, hogy megjöttél.

Mondd el hát, hogy lehetnék önmagam, mint rég?
Segíts hát, hogy megtaláljam az elveszett reményt!

Ébredj szerelem angyal,
Mint egy gyönyörű látomás.
Ébressz egy igazi csókkal,
Nekem nem kell más.

Ébredj szerelem angyal,
Hiszen várlak sok éjen át!
Én így nem tudok élni,
S annyit várni rád.

Jöjj el, hamar jöjj el,
Együtt repüljünk tovább!
Ne várjunk, inkább szálljunk,
Hiszen várnak még csodák!

Jöjj el, hamar jöjj el,
Minden előttünk van még!
Most, először látlak tán,
De úgy kívánlak rég.

Ébredj szerelem angyal,
Ébressz egy igazi csókkal,
Ébredj szerelem angyal,
Hiszen várlak sok éjen át!
Én így nem tudok élni,
S annyit várni rád.

Ébredj szerelem angyal,
Ébressz egy igazi csókkal,

Ébredj szerelem angyal,
Hiszen várlak sok éjen át!
Én így nem tudok élni,
S annyit várni rád.

Tiszta vagy te még – Gerendás Péter/Demjén Ferenc

Ismerted a tiltott csók ízét,
Szívedet a szél ellen szórva szét.
Megbocsájt mindezért az értő mindenség,
Nincs az idő veszve még.

Akkor egész ez a szikrázó világ,
Ha megismerted a bánatos oldalát,
Sok fényes álmod süllyedt el az árnyak zord vizén,
Ezért azt mondom, mint rég:

Élj a szépért,
Élj, hogy égjél!
Most is tiszta vagy te még.

Élj a szépért,
Élj, hogy égjél!
Most is tiszta vagy te még.

Ablakom egy éjjel nyitva állt,
S egy elcsavargott pillangó beszállt,
Szállt a fénybe,
Vágytól űzve vetette tűzbe életét.
Ezért azt mondom, mint rég:

Élj a fényért,
Égj, hogy éljél!
Most is tiszta vagy te még.

Élj a fényért,
Égj, hogy éljél!
Most is tiszta vagy te még.

Szörnyű lenne, ha minden percedért
Felelni kéne, mi volt a csúf, s a szép.
Úgy, mint a könnyek, összefolyt sok édes csúnya kép.
Most is azt mondjuk mi még:

Élj a fényért,
Égj, hogy éljél!
Most is tiszta vagy te még.

Élj a fényért,
Égj, hogy éljél!
Most is tiszta vagy te még.

Élj a fényért,
Égj, hogy éljél!
Most is tiszta vagy te még.

Beindul a rohanás – Menyhárt János/Demjén Ferenc

Mindig félünk, hogy egyedül leszünk,
Köröttünk zsong ez a nagyvilág.
Mindig pontosan ugyanarra megyünk,
Hogy megtaláljuk a nagy csodát.

Mit sem értünk a szerelemből,
Néha életed már akkor eldől
Sokszor megvisel egy csalódás,
De újra beindul a rohanás.

Én veled leszek még, amíg élek,
Ha szétszakíthat mégis a végzet,
Bennem maradsz végleg,
Mert szívemet már régen elérted.

Sok volt, amit kaptam a világtól,
A szerelemben sincs semmi gát,
Bennem élsz, és te velem maradsz végleg,
Bár tudom jól, csak egy álmot látsz.

Mit sem értünk a szerelemből,
Néha életed már akkor eldől
Sokszor megvisel egy csalódás,
De újra beindul a rohanás.

Én veled leszek még, amíg élek,
Ha szétszakíthat mégis a végzet,
Bennem maradsz végleg,
Mert szívemet már régen elérted.

És velünk lesz egy új és szép világ,
Mit álmodunk és eljön majd hozzánk,
Eljön majd, csak várj még!

Én veled leszek még, amíg élek,
Ha szétszakíthat mégis a végzet,
Bennem maradsz végleg,
Mert szívemet már régen elérted.

Én veled leszek még, amíg élek,
Ha szétszakíthat mégis a végzet,
Bennem maradsz végleg,
Mert szívemet már régen elérted.

Lesz még szép – Menyhárt János/Demjén Ferenc

Arcod sose vidám, és a semmibe néz a szemed.
Ha senki nem lenne Veled, engedd, hogy én legyek!
Azért szólhatsz rám, hogyha túl messzire megyek.
Az életünk órája siet, néhány perc csak az életed.

Lesz még szép, lesz még szép!
Kiderül még az ég!
Szemeidben fényes napsugarakkal,
Szabadon nézhetsz szét.

Lesz még szép, lesz még szép!
Ne halassz semmit még!
Ne hagyd veszni a vágyat,
Mielőtt élveznéd!

Ne hidd el, hogy futni csak széllel szemben lehet!
A baráti szél csakis segít,
És együtt is fut veled.
Én is látom azt, hogy a világ másképp is lehet.
De miért neked kell, hogy vigyed,
A súlyos kereszteket?

Lesz még szép, lesz még szép!
Kiderül még az ég!
Szemeidben fényes napsugarakkal,
Szabadon nézhetsz szét.

Lesz még szép, lesz még szép!
Ne halassz semmit még!
Ne hagyd veszni a vágyat,
Mielőtt élveznéd!

Lesz még szép is… igen…
Lesz még szép is… hiszem…
Lesz még szép is… igen…
Lesz még szép is… mmm…

Lesz még szép, lesz még szép!
Kiderül még az ég!
Szemeidben fényes napsugarakkal,
Szabadon nézhetsz szét.

Lesz még szép, lesz még szép!
Ne halassz semmit még!
Ne hagyd veszni a vágyat,
Mielőtt élveznéd!

Lesz még szép, lesz még szép!
Kiderül még az ég!
Ne hagyd veszni a vágyat,
Mielőtt élveznéd!

Az idő csak száll – Menyhárt János/Demjén Ferenc

Sétálunk az élet szigetén,
Vad virágok nőnek, ahogy én,
Ahogy mi nőttünk fel,
Nem törődve semmivel.

Végül lassan kinyílt a világ,
Felnőtt vágyak, s álmok törtek ránk,
Egyszer csak hirtelen,
Berobbant a szerelem.

Van, amikor rád tör egy perc alatt,
Van, amikor meggyötri álmodat.
Hidd, hogy mindörökre,
Semmi nem törhetne össze.

Ha mégis múlik néhány év alatt,
Mély sebeket hagy mi megmarad,
Az élet is csak ennyi,
Szeretni és visszakapni,
S, az idő csak száll.

Mindannyian élünk valahol,
De addig, míg a szívünk zakatol,
Sosem fáradhat el,
A szerelemben hinni kell.

Gyermekek maradtunk valahol,
S az életbe a lélek beleszól,
Jobb, hogyha engeded,
Kóborolni szívedet.

Van, amikor rád tör egy perc alatt,
Van, amikor meggyötri álmodat,
Hidd, hogy mindörökre,
Semmi nem törhetne össze.

Ha mégis múlik néhány év alatt,
Mély sebeket hagy mi megmarad,
Az élet is csak ennyi,
Szeretni és visszakapni,
S, az idő csak száll.

Lassan elhiszem,
Az idő csak száll.
Ne hagyd, hogy elvigyen,
Az idő csak száll.
Csak éld mi közben van,
Az idő csak száll.
S vele szállunk mindannyian.

Az idő csak száll,
Lassan elhiszem,
Az idő csak száll.
Ne hagyd, hogy elvigyen,
Az idő csak száll.

Csak éld mi közben van,
Az idő csak száll.
S vele szállunk mindannyian.

Van, amikor rád tör egy perc alatt,
Van, amikor meggyötri álmodat,
Hidd, hogy mindörökre,
Semmi nem törhetne össze.

Ha mégis múlik néhány év alatt,
Mély sebeket hagy mi megmarad,
Az élet is csak ennyi,
Szeretni és visszakapni,
S, az idő csak száll.

Én mindig úgy vigyáznék rád – Závodi Gábor/Demjén Ferenc

Bár azt hiszed rendbe vagy, de valami még hiányzik,
Még nem tudod önmagadnak, hogy hazudjad el,
Valami kell még, a jónál is sokkal fontosabb,
Ha valakiért aggódni kell.

Bár azt hiszed egybe vagy, és akkor kell a másik,
Ki menekül szünetlen a boldogság elől,
De addig félsz még megállni, ne hidd túl tág a tér,
Most kéne megállj, a kedvemért.

Én mindig úgy vigyáznék rád, ne férjen semmi baj hozzád, 
Tán még az a tűz se bánt, mi rég itt bennem ég,
Én mindig úgy vigyáznék rád, távol vagy épp közel hozzám, 
Hogy szabadon érezd majd, ha jönnöd kell.

Te azt hiszed rendbe vagy, de valami még hiányzik,
Nem lehetsz önmagad, míg azt teszed, mint más,
Szabadon szállhatsz a széllel, s el nem érhet más,
Kell majd még, egy állomás.

Én mindig úgy vigyáznék rád, ne férjen semmi baj hozzád,
Tán még az a tűz se bánt, mi régen benne ég,
Én mindig úgy vigyáznék rád, távol vagy, lépj közel hozzám.

Független élsz, úgy, mint rég,
Szólj, hogy ha félsz, s kellek még,
Nem kell, hogy kérjed, engedlek téged, hogy szállj,
Vissza szállj..

Már azt hiszem rendbe van, rendben van végleg minden,
Maradok egymagam, míg nem találok rá,
Aki az elképzelt jónál sokkal fontosabb,
Az akiért aggódni kell.

Én mindig úgy vigyáznék rád,  ne férjen semmi baj hozzád,
Tán még az a tűz se baj, mi régen bennem ég,
Én mindig úgy vigyáznék rád, távol vagy, lépj közel hozzám,
Szabadon érezd majd, ha újra kellenék,
Ha újra kellenék,
Hisz most is kellek még..

Döntsön az ágy – Menyhárt János/Demjén Ferenc

Kezedben a telefon, és a Facebook oldalán,
Nem tudod ki hív, s miért?
Ezer arc van a gépeden, sok elképzelt barát,
Ki lopja lelkedet, s remél.

Emlékezz hát, mikor pár éve még,
Csak a szívünk beszélt, s nem kellett a gép.

Én nem hiszem el, hogy meg ne találd,
Aki van valahol és mindig csak erre várt,
Hiszen nagy a világ, de még nagyobb a vágy,
Gyorsan dobd el a gépet és inkább döntsön az ágy.

Sose hidd, hogy az életed fényképekből áll,
Amin nem süt át a lélek, nem ám.
Sokan járunk az úton ki senkire sem talált,
De nem fogadja el a magányt.

Mert nagy a világ, de még nagyobb a vágy,
Csak vágy, ami végül elvisz hozzád.

Én nem hiszem el, hogy meg ne találd,
Aki van valahol és mindig csak erre várt,
Hiszen nagy a világ, de még nagyobb a vágy,
Gyorsan dobd el a gépet és inkább döntsön az ágy.

Azt üzeni a végzet,
Nincs vágy nélküli élet.
Én úgy érzem ez egy égi ajándék,
Köszönjük hát.

Én nem hiszem el, hogy meg ne találd,
Aki van valahol és mindig csak erre várt,
Hiszen nagy a világ, de még nagyobb a vágy,
Gyorsan dobd el a gépet és inkább döntsön az ágy.

Én nem hiszem el, hogy meg ne találd,
Aki van valahol és mindig csak erre várt,
Hiszen nagy a világ, de még nagyobb a vágy,
Gyorsan dobd el a gépet és inkább döntsön az ágy.

Így legyen – Lerch István/Demjén Ferenc

Félig elköltöttem az életem, 
És az élet lassan elkölt engem, 
De ha mindig marad kit szeretnem, 
Megnyugszik egy csúf világ bennem, 
Lassan elcsitul a félelem, 
Így legyen! 

Bárki mondhatja, mit kell tennem, 
Nem kérdi meg, van-e hozzá kedvem? 
Én már annyi mindent elfeledtem, 
Felejts hát el te is engem, 
S maradj egyszerűen a kedvesem, 
Így legyen! 

Neked a pénz, nekem az ész, 
Neked a jobb, nekem a baj, úgyis elég, 
Neked a föld, nekem az ég, 
Neked csak lánc, nekem a vég is jobb lehet még, 
Ha te is szeretnéd. 

Könnyíts hát most a lelkeden, 
És ha együtt éreznél velem, 
Ölelj át jól a vállamon, 
S elmúlik minden fájdalom, 
Elcsitul majd a félelem, 
Így legyen!

Ölelj át jól a vállamon, 
S elmúlik minden fájdalom, 
Elcsitul majd a félelem, 
Így legyen!