V'Moto-Rock V (1986)

Olajat a tűzre – Lerch / Demjén

Szunnyadó, fojtott tűz vagyok
Levegőn, újra égek és lángolok
Ez én vagyok
Monoton visszaszámolok
Amikor nulláig jutok, robbanok
Újra én vagyok
Fel nem robbant bomba vagyok az út közepén
Elfelejtesz, de mégis rám lépsz
Villan a fény, az leszek én
Meglátod, csak lépj rám bátran
Rád vártam
Öntsél hát, olajat a tűzre
Lépj rám bátran
Erre vártam,
Öntsél hát, olajat a tűzre, míg ég
Aki fél, jobb, ha elszalad
Aki mer, kell, hogy állja a lángokat
Vagy itt marad
Monoton visszaszámolok
Amikor nulláig jutok, robbanok
Újra én vagyok
Ez én vagyok
Lépj rám bátran
Rád vártam
Öntsél hát, olajat a tűzre
Lépj rám bátran
Erre vártam
Öntsél hát olajat a tűzre
Lépj rám bátran
Rád vártam
Öntsél hát olajat a tűzre
Lépj rám bátran
Erre vártam
Öntsél hát olajat a tűzre
Míg ég
Öntsél hát olajat a tűzre
Lépj rám bátran

Kártya – Menyhárt / Demjén

Azért játszom, mert ma jó napom van
Újra itt vagy ezért vállalom
Ülj le mellém, mindig te hozod azt, amit szeretnék
Szemem hideg, arcom mozdulatlan
Érzem két kezed a vállamon
Mért, ne lehetnék, aki leosztva kapja a szerencsét
Szeretsz még, hozz szerencsét
Ha szeretsz még, hozz szerencsét
Együtt blöffölünk, ha rossz lapunk van
S titkoljuk, ha jót kapunk
Mert lehet még, valami más is ott lent a talonban
Add gyorsan a kártyát, mire vársz hát
Játsszunk komolyan
Most indul a játék, mire vársz még
Játszd ki, ami van, játszd el, ami van
Add gyorsan a kártyát, mire vársz hát
Játsszunk komolyan
Most indul a játék, mire vársz még
Játszd ki, ami van
Add gyorsan a kártyát, mire vársz hát
Játsszunk komolyan
Most indul a játék, mire vársz még
Játszd ki, ami van, játszd ki

Hadd legyek én az orvosságod – Demjén

Szólj, ha még nem felejtettél,
Itt vagyok, úgysem változom
S ha kell, most is vállalom
Hogy könnyedet, könnyedén elfújom, mint a szél
S ha széjjel nézel, újra szárazz szemmel lásd,
Nem vagy egymagad és értsd meg, hogy nem szabad
Hogy a többiek arcodon árnyékot lássanak
Ha a szíved fáj, hát hadd legyek én az orvosságod
Hogyha semmi már nem érdekel
És ha visszavárod eltévedt boldogságod
Csakis engem szedjél, reggel, délben, éjjel
Szólj, ha bánatos lennél
És ha kell elmesélhetem
Mi mind úgy élünk csendesen
Ha a rossznál van rosszabb is
Már elég, hogy jobb legyen
És, ha végig nézel rajtunk tiszta szemmel lásd
Nem vagy egymagad, nem kell, vigasztaljalak
De nem szabad arcodon, árnyékot lássanak
Ha a szíved fáj, hát hadd legyek én az orvosságod
Hogyha semmi már nem érdekel
És ha visszavárod eltévedt boldogságod
Csakis engem szedjél, reggel, délben, éjjel
Ha a szíved fáj, hát hadd legyek én az orvosságod
Hogyha semmi már nem érdekel
És ha visszavárod eltévedt boldogságod
Csakis engem szedjél, reggel, délben, éjjel
Ha a szíved fáj, hát hadd legyek én az orvosságod
Hogyha semmi már nem érdekel
És ha visszavárod eltévedt boldogságod
Csakis engem szedjél, reggel, délben, éjjel
Ha a szíved fáj, hát hadd legyek én az orvosságod
Hogyha semmi már nem érdekel
És ha visszavárod eltévedt boldogságod
Csakis engem szedjél, reggel, délben, éjjel

Kulcs – Lerch / Demjén

Zár, számtalan bárhova nézek, de kevés, ami nyitva is áll
Bár kulcslyukon fél szemek jelzik, hogy valaki bent valakit vár
Bújj, csak bújj, én eljutok az ajtón túl
Bújj, csak bújj, ki önmagának rabja csak velem szabadul
Sok, rozsdás ócska lakat, soha senkinek nem kell már
Csakis addig zárd be magad, míg magadtól nem nyílnál
Bújj, csak, bújj, én tudom, nem előlem bújsz
Bújj, csak bújj, ha egymagadban rab vagy, csak velem szabadulsz
Mert én vagyok a kulcs, és te leszel a zár, ami hangtalanul jár
Mert én vagyok a kulcs, és te leszel a zár, elzárkóznod kár
Mire vársz már?
Mire vársz már?
Mire vársz már?
És sorban kinyílnak az arcok a szívek a zárak után
Átlépünk szép libasorban a titkok zárt kapuján
Bújj, hát bújj, ha senkihez, hát hozzám bújj
Bújj, hát bújj, ha úgy érzed, hogy rab vagy, hát velem szabadulj
Mert én vagyok a kulcs, és te leszel a zár, ami hangtalanul jár
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár bent meglepetés vár
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár, elzárkóznod kár
Mire vársz már?
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár, ami hangtalanul jár
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár bent meglepetés vár
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár, elzárkóznod kár
Mire vársz már?
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár, ami hangtalanul jár
Mire vársz már?
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár bent meglepetés vár
Mire vársz már?
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár, ami hangtalanul jár
Mire vársz már?

Otthon vagyunk – Lerch / Demjén

Van amikor messze futna az ember,
Az, ami volt többé sehogyan sem kell.
Valamikor messzire eljut egy vándor,
S keserű lesz az idegen föld szagától,
Hol a Nap reggel néha már nem kel,
Inkább az álom, otthonom útjait járom,
És látom újra azt, hogy
Élünk, játszunk, álmodunk,
S minden bajban kicsit bent vagyunk,
Sírunk, vágyunk, s elhagyunk,
Érzem, otthon vagyunk.
Valamikor kicsinek tűnik a térkép,
Szívesen a Földgömbről is lelépnék,
Szorít a lépték,
Szoros a mérték.
Jöjjön az álom,
A képzelet útjait járom,
Látom újra azt, hogy
Élünk, játszunk, álmodunk,
Minden bajban kicsit bent vagyunk,
Égünk, szállunk, lázadunk,
Érzem, otthon vagyunk.
Élünk, játszunk, álmodunk,
Minden dalban kicsit bent vagyunk,
Égünk, szállunk, lázadunk,
De bárhol járunk, mindig itt vagyunk.
Égünk, szállunk, lázadunk,
De bárhol járunk, mindig itt vagyunk.
Égünk, szállunk, lázadunk,
De bárhol járunk, mindig itt vagyunk.

Fekszem az ágyon – Lerch / Demjén

Hova eddig eljutottunk túl kevés még
Hiszen alig több mint a körhintán kétszer fizetnél
Csak a lelkünk használt néha szárnyakat
Amikor ágyba bújtunk és gyártottuk sorban az álmokat
Fekszem az ágyon
Még is épp olyan messze vágyom hová csak a szél jut el
Csábít az álom
És én eljutok minden áron ahova te nem viszel
Elaludtunk hűvös északi tájakon
Az is jégvirág volt amit a hideg festett az ablakon
Melegünk is volt amikor még szerettél
És mint a trópuson úgy dél felé mindent levettél
Most fekszem az ágyon
Még is épp olyan messze vágyom hová csak a szél jut el
Csábít az álom
És én eljutok minden áron ahova te nem viszel
Menj! És sose állj! És sose várj!
Hisz talpad alatt forog a föld
És hogyha mész! És hogyha lépsz!
Saját talpaddal forgatod őt
Fekszem az ágyon
Még is épp olyan messze vágyom hová csak a szél jut el
Csábít az álom
És én eljutok minden áron ahova te nem viszel
Fekszem az ágyon
Még is épp olyan messze vágyom hová csak a szél jut el
Csábít az álom
És én eljutok minden áron ahova te nem viszel

Az kell a lánynak – Menyhárt / Demjén

Ne remélj, mert nem menekülsz, úgyis elkap a mágnes
Ne ígérj, minden kiderül, majd, ha a vége az ágy lesz
Te menekülsz, hisz érzed sodor az ár
Valahol kint a parton már valaki vár
Sose félj, míg tudnod kell, úgyis sújtja a vére
Tedd csak azt, amit tenned kell, mindig úgy, ahogy érzed
Szorítsd magadhoz, ha fél két kezeddel
Szeresd, míg arra kér, ne küld el
Csak az az egy az kell a lánynak
Csak az a kettő kell, hogy jó legyen
Csak az a három kell a lánynak
Csak az a négy
Menekülj el a tömegtől, vele fuss a világnak
Az se baj, ha az egészről, többet ő se tud nálad
Szorítsd magadhoz, ha fél két kezeddel
Szeresd, míg arra kér, ne küld el
Csak az az egy az kell a lánynak
Csak az a kettő kell, hogy jó legyen
Csak az a három kell a lánynak
Csak az a négy
Csak az az egy az kell a lánynak
Csak az a kettő kell, hogy jó legyen
Csak az a három kell a lánynak
Csak az a négy
Csak az az egy az kell a lánynak
Csak az a kettő kell, hogy jó legyen
Csak az a három kell a lánynak
Csak az a négy
Csak az az egy az kell a lánynak
Csak az a kettő kell, hogy jó legyen
Csak az a három kell a lánynak
Csak az a négy
Csak az az egy az kell a lánynak
Csak az a kettő kell, hogy jó legyen
Csak az a három kell a lánynak
Csak az a négy
Csak az az egy az kell a lánynak
Csak az a kettő kell, hogy jó legyen
Csak az a három kell a lánynak
Csak az a négy

Szédült nyár – Lerch / Demjén

Ismertem őt, hiszen itt játszott lent a parkban
Anyjával járt itt, ki kacsintott még felém
Egy nap autóval mentem arra egyszer csak jött
Megismert, intett és szaladt az úton elém
Nyitva az ajtó beült s egy szót se szólt
Nem kérdeztem semmit, ő semmit se válaszolt
Mégis rá kellett jönnöm, hogy minden más, mint azelőtt
Velem nem történt semmi, csak ő lett pár évvel több
Eljött nála a szédült nyár, amire más is vár
Szédült nyár engem is feldúltál
Azt sem tudjuk miért is indultunk kétfelé
Minden álmunkat, s vágyunkat dobtuk a sors elé
Mégis kerestük egymást, mert senki egy szót se szólt
Hogy mi eddig volt ennyi, mi lehetne sem több mint volt
Aztán láttam a parkban, ahogy négy éves lányával játszott
Ő is pont arra gondolt, s ez az arcán is látszott
Hiszen mindketten láttuk, ott állunk, mint azelőtt
Majdnem semmi se történt, de mindkettőnk tízzel több
Szédült nyár, ahogyan jött elszáll
Szédült nyár ki tudja, hol jár már
Szédült nyár, ahogyan jött elszáll
Szédült nyár mindenkit megcsaltál

Mélyvíz – Demjén

Jártam az úton és jártam út mellett
Néha egyenes volt, s kicsit görbe, ha kellett ezt nem tagadom
Akkor süss bélyeget árva fejemre
Ha nem teszed ezt ugyanúgy a helyembe és elfogadom
Csak egyszer van osztva a kártya
És ritkán van nálad a kártya, mégis győzni kell
Hol a nagy halak űzik a kis halakat
Aki nem siet, eltűnik, hátra marad, vagy a fűbe harap
Mély az a víz, hol a gyöngy születik
Mégis mindig akad ki a mélyre bukik, így is fenn marad
Csak egyszer van osztva a kártya
És ritkán van nálad a kártya, mégis győzni kell
Mélyvíz, csak akkor ugorj be, ha úszni tudsz
Mélyvíz, ha elkap az örvény bajba jutsz
Mélyvíz, csak akkor ugorj be, ha úszni tudsz
Mélyvíz, ha elkap az örvény bajba jutsz
Csak egyszer van osztva a kártya
És ritkán van nálad a kártya, mégis győzni kell
Mélyvíz, csak akkor ugorj be, ha úszni tudsz
Mélyvíz, ha elkap az örvény bajba jutsz
Mélyvíz, csak akkor ugorj be, ha úszni tudsz
Mélyvíz, ha elkap az örvény bajba jutsz
Mélyvíz, csak akkor ugorj be, ha úszni tudsz
Mélyvíz, ha elkap az örvény bajba jutsz
Mélyvíz, csak akkor ugorj be, ha úszni tudsz
Mélyvíz, ha elkap az örvény bajba jutsz

Mért adnánk fel – Menyhárt / Lerch / Demjén

Ott lakunk, hol a víz küzd a tűzzel
S árnyakkal terhelt az ég
Hol a szegény a pénzzel a jó szív az ésszel
Nem talált egymásra még
Bölcsőnk a föld, hogy emberré nőjünk
Ha megszültek, miért adnánk fel,
Bölcsőnk a föld, itt kell, hogy éljünk,
Ha megszültek, miért adnánk fel
A tűz s a víz, ha egymásnak mennek
A tűz majd világot repeszt
Mi nézzük lentről, mint filmen a harcot,
Hol nincs győztes, mindenki veszt,
Bölcsőnk a föld, hogy emberré nőjünk
Ha megszültek, miért adnánk fel,
Bölcsőnk a föld, itt kell, hogy éljünk,
Ha megszültek, miért adnánk fel
Miért adnánk fel
Legalább tudjuk, hogy van még esély
Legalább, tudjuk, hogy van rá remény
Legalább az legyen