Bergendy (1974)

Ötödik sebesség – Latzin / Demjén

Mint a sas, ha a széllel szárnyal
Mint a hal, hogyha úszik az árral
Mint az idő a fiatalsággal
Versenyt, futunk a boldogsággal
Hogy utolérd, hogy utolérjed
Hogy utolérd, hogy utolérjed
Hogy utolérd, hogy utolérjed
Kapcsold az ötödik sebességet!
Mint az álom a józansággal
Mint a türelem a kínzó vággyal
Mint a nappal az éjszakával
Versenyt futunk a boldogsággal
Hogy utolérd, hogy utolérjed
Hogy utolérd, hogy utolérjed
Hogy utolérd, hogy utolérjed
Kapcsold az ötödik sebességet!
Mint az ész küzd az ostobasággal
Mint a pilóta a távolsággal
Hajtsd a gépet de teljes gázzal
Versenyt futunk a boldogsággal
Hogy utolérd, hogy utolérjed
Hogy utolérd, hogy utolérjed
Hogy utolérd, hogy utolérjed
Kapcsold az ötödik sebességet!

Szakítsd szét – Demjén

Suta a szó, ne mondd nekem,
Ami most épp eszedbe jut
Hidd el, ezt nem szeretem
Suta a nyelv, e percben jobb,
Ha semmi másra nem figyelsz
Dobog a szív, és szól a dal,
Segítsen elfelejteni,
Ami most épp zavar
Dűljön le már a szürke fal,
Ami a jogos örömöktől eltakar
Ha behunyod a szemed,
És ha becsukod a szád,
Ha megrázod a fejed,
Ha forog a világ.
Szakítsd hát szét a képzelt láncokat,
Szabadítsd fel egy percre önmagad
Szakítsd hát szét a képzelt láncokat,
szakítsd hát szét, mi a gondhoz fűz
Szakítsd hát szét a képzelt láncokat,
Szabadítsd fel egy percre önmagad
Szakítsd hát szét a képzelt láncokat,
Szakítsd hát szét, mi a gondhoz fűz
Ha behunyod a szemed,
És ha becsukod a szád,
Ha megrázod a fejed,
Ha forog a világ.
Szakítsd hát szét a képzelt láncokat,
Szabadítsd fel egy percre önmagad
Szakítsd hát szét a képzelt láncokat,
Szakítsd hát szét, mi a gondhoz fűz
Szakítsd hát szét a képzelt láncokat,
Szabadítsd fel egy percre önmagad
Szakítsd hát szét a képzelt láncokat,
Szakítsd hát szét, mi a gondhoz fűz.

Szeress, úgy ahogyan szeretnéd – Demjén

Éjszaka van, már az árny se suhan
És a város, mély sötétbe zuhan
Csak egy lámpa ég
Ott a te ablakod
Ahol csak te vagy, s csak én vagyok
Ahol csak te vagy, s csak én vagyok
Az éj kupolája ránk borul
Mára véget ért a vándorút
És én itt vagyok, itthon vagyok
Újra átölel két puha karod
Újra átölel két puha karod
Szeress úgy, mintha álmodnék
Szeress úgy, mintha elmennék
Szeress úgy, ahogy senkit még
Szeress úgy, ahogyan szeretnéd
Ez az én éjszakám
Másnak el nem adom
Volt már nappalom
Volt sok hajnalom
De ha itt vagyok, újra itt vagyok
Mikor átölel két puha karod
Mikor átölel két puha karod
Szeress úgy, mintha álmodnék
Szeress úgy, mintha elmennék
Szeress úgy, ahogy senkit még
Szeress úgy, ahogyan szeretnéd
Szeress úgy, úgy, úgy
Szeress úgy, úgy, úgy
Szeress úgy, úgy, úgy
Szeress úgy, úgy, úgy
Szeress úgy, úgy, úgy.

Az ördög barátja nem leszek – Demjén

Ma az ördög eljött álmomban, megjelent ágyamban,
Ember, gyorsan ébredj fel, számítok rád.
Én éjjel-nappal dolgozom, de egymagam nem bírom,
Egyre több a munka s mégis szép a világ.
Én éjjel-nappal rombolok, de vannak, kik boldogok,
Egy erdőt földig égettem, de újra kinőtt.
Már hiába van az alkohol, mámor és álomkór,
A lélek minden csapdából könnyen kitör.
De ha nem jönnél, hát nem bánom, van már sok barátom
Kik régóta végrehajtják terveimet.
Ők a helytartóim a földön,
A biztonságukat őrzöm
Már téged is bosszantottak épp eleget,
Már téged is bosszantottak,
Téged is bosszantottak,
Téged is bosszantottak épp eleget,
Én az ördög barátja nem leszek, meg fogjátok látni,
Én az ördög barátja nem leszek, kívánhatja bárki,
Én az ördög barátja nem leszek, bár nem könnyű megállni,
Meglátjátok, emberek, én az ördög barátja nem leszek
Én az ördög barátja nem leszek, meg fogjátok látni,
Én az ördög barátja nem leszek, kívánhatja bárki,
Én az ördög barátja nem leszek, bár nem könnyű megállni,
Meglátjátok, emberek, én az ördög barátja nem leszek
De ha nem jönnél, hát nem bánom, van már sok barátom
Kik régóta végrehajtják terveimet.
Már téged is bosszantottak
Téged is bosszantottak,
Téged is bosszantottak,
Téged is bosszantottak épp eleget,
Én az ördög barátja nem leszek, meg fogjátok látni,
Én az ördög barátja nem leszek, kívánhatja bárki,
Én az ördög barátja nem leszek, bár nem könnyű megállni,
Meglátjátok, emberek, én az ördög barátja nem leszek.
Én az ördög barátja nem leszek, meg fogjátok látni,
Én az ördög barátja nem leszek, bár nem könnyű megállni,
Én az ördög barátja nem leszek, ezt kívánhatja bárki,
Meglátjátok, emberek, én az ördög barátja nem leszek.

A 34-es kilométerkőnél – Latzin / Demjén

A 34-es kőnél mindig van virág
Míg fiatal volt, az út őt is hívta
Mágnes volt az ismeretlen táj
Néhány gyors év alatt gyakran elhaladt
Vagy autóstoppal elment a 34-es mellett
Hogyha arra lenne dolgod, nézd az út jobb oldalát,
És a 34-es kőnél mindig van virág
Ha torkig volt a meg nem szűnő zajjal,
Ha tavasz volt, ha forró volt a nyár,
Amint volt rá alkalom, szombat hajnalon
Ő is sokszor elment a 34-es mellett
Felnőtt és egy autót vett,
És felvette, aki az út széléről integetett
Családja volt, de nem feledte,
Ő is járt így gyakran erre
A szép időkre mindig büszkén emlékezett
A reggel most is fényes volt ,mint máskor
Korán kelt, járatta a motort
Kávézott hamar, elűzte az álmot,
És gyorsan elköszönt, mert sürgős dolga volt
Egy dalt dúdolt, már nem hallhatja senki,
Ha véletlen pont szembejött vele
Többé már sosem fog arra menni,
Mert mindörökre elment a 34-es mellett.

Egy hanglemez forog, de lassanként lejár,
A bánatos fiú hangja halkul,
Hallgatja egy lány, ki ritkán sír ma már
De szomorú napja volt,
S egy könnycseppet ejt szótlanul.
Ha véget ért egy könyv, tedd a polcodra,
Ha véget ért egy út, lépj egy újabbra.
Ha minden véget ért, bízz a sorsodban,
S ha véget ért egy dal, kezdj egy másikba.
Majd felszárad a könny, ha véget ért a szám,
S a másik oldalán majd vígabb lesz talán a dal.
Ha véget ért egy könyv, tedd a polcodra,
Ha véget ért egy út, lépj egy újabbra.
Ha minden véget ért, bízz a sorsodban,
S ha véget ért egy dal, kezdj egy másikba.
Már felszáradt a könny, már véget ért a szám,
S a másik oldalán majd vígabb lesz talán a dal.

Szellemvasút – Hajdú / Demjén

Én még sohasem utaztam a szellemvasúton,
Sohasem láttam a nagy sárkányt
Mikor odaérkeztem a rémes kapuhoz
Bátorságom rögtön elszállt
Én még sohasem utaztam a szellemvasúton
A szomszéd gyerekek elmondták
Hogy a fejük fölött egy síri folyosón
A halál lengette a kaszáját
Így volt!
Így volt!
Így volt!
Én még sohasem utaztam a szellemvasúton
Míg meg nem szállt a bátorság
Ittam egy kortyot és vettem egy nagy levegőt
Meglesem mi is ott az igazság
Csak egyszer utaztam a szellemvasúton
De nem is tagadom le a csalódást
Csúf mese volt csak minden a falakon
Mást vártam, mint a mi a valóság
Nem utazom többé a szellemvasúton
Biztos, hogy sosem válik hobbimmá
A szellemeket látni én ingyen sem akarom
Főleg nem, hogy jegyet is én vegyek rá
Csak egyszer utaztam a szellemvasúton
De nem is tagadom le a csalódást
Csúf mese volt csak minden a falakon
Mást vártam, mint a mi a valóság
Nem utazom többé a szellemvasúton
Biztos, hogy sosem válik hobbimmá
A szellemeket látni én ingyen sem akarom
Főleg nem, hogy jegyet is én vegyek rá
A szellemeket látni én ingyen sem akarom!
A szellemeket látni én ingyen sem akarom!

Győzz meg engem – Demjén

Gyere, győzz meg engem!
Mondd, hogy jó, amit tettem,
Vagy mondd, túl messzire mentem!
Nekem mindegy mit, csak valamit szólj!
Gyere, győzz meg engem!
Ugye, ha rossz is a kedvem,
Kétségbe sose kell esnem?
Nekem mindegy mit, csak valamit szólj!
Néha jobban kell a szó, mint az ennivaló,
Mert az ennivaló csak a gyomorba jó,
A fejem mindig másra éhes, mint a szám,
Mikor tanácsadóra s jó tanácsra vár.
Gyere, győzz meg engem,
Hogy az út, mire léptem,
Ugyanúgy, ahogy érzem,
Engem épp a jó irányba visz!
Gyere, győzz meg engem!
Ugye, ha rossz is a kedvem,
Kétségbe sose kell esnem?
Nekem mindegy mit, csak valamit szólj!
Néha jobban kell a szó, mint az ennivaló,
Mert az ennivaló csak a gyomorba jó,
A fejem mindig másra éhes, mint a szám,
Mikor tanácsadóra s jó tanácsra vár.
Gyere, győzz meg engem,
Hogy az út, mire léptem,
Ugyanúgy, ahogy érzem,
Engem épp a jó irányba visz!
Gyere, győzz meg engem!
Gyere, győzz meg engem!
Gyere, győzz meg engem!
Gyere, győzz meg engem!

Mondhatom kár – Demjén

Bizony kár, bizony kár,
De van közöttünk annyi jómadár,
Aki éjjel, aki nappal,
Egész életében arra vár,
Hogy egy lány, egy kisleány,
Ki éppen akkor mással jár,
Arra jár, ő rátalál,
Mert éppen ezért jómadár.
Mondhatom kár, jómadár,
Hogy elviszed őt az orrom elől
Mondhatom kár, jómadár,
Most viszont már te őrzöd őt
Bizony kár, bizony kár,
De hiú sajnos minden lány.
A lány hiú, a lány hiú,
S ki csábít, általában szépfiú.
Mondhatom kár, jómadár,
Hogy elviszed őt az orrom elől
Mondhatom kár, jómadár,
Most viszont már te őrzöd őt
Az egy tény, az egy tény,
Hogy nem vagyok túl szép legény.
De nem zavar, sosem zavar,
S ki ezért ment el, úgyse baj
Mondhatom kár, jómadár,
Hogy elviszed őt az orrom elől
Mondhatom kár, jómadár,
Most viszont már te őrzöd őt
Mondhatom kár, jómadár,
Hogy elviszed őt az orrom elől
Mondhatom kár, jómadár,
Most viszont már te őrzöd őt
Kár, kár, kár...

Tüskék – Hajdú / Demjén

Egyszer tüske ment a talpamba,
Jaj, de nagyon fájt
Egy tüske ment a szívembe,
S ez borzasztóan bánt
Egyik seb egy tüskétől, mert a földre hullt egy gally
De a másik seb a nyelvedtől, s ez sokkal nagyobb baj
Nagyobb baj
Ha az erdőt járom, máskor egy cipőt húzok fel
De most adj tanácsot, mit tegyek a szúrós nyelveddel
Páncélba nem rejthetem szemem, fülem, szívem
És hogy ilyet máskor nem teszel, már régen nem hiszem
Ezért legjobb, hogyha csendesen
Megvigasztalsz kedvesen
Kérlek nagyon
Kérlek nagyon
Máskor meg ne bánts,
Vigyázz, vigyázz
Máskor meg ne bánts,
Vigyázz, vigyázz
Kérlek nagyon,
Kérlek nagyon
Ha az erdőt járom, máskor egy cipőt húzok fel
De most adj tanácsot, mit tegyek a szúrós nyelveddel
Páncélba nem rejthetem szemem, fülem, szívem
És hogy ilyet máskor nem teszel, már régen nem hiszem
Ezért legjobb, hogyha csendesen
Megvigasztalsz kedvesen
Kérlek nagyon
Kérlek nagyon
Máskor meg ne bánts,
Vigyázz, vigyázz
Máskor meg ne bánts,
Vigyázz, vigyázz
Máskor meg ne bánts,
Vigyázz, vigyázz
Máskor meg ne bánts,
Vigyázz, vigyázz!

Léggömb – Latzin / Demjén

A léggömb könnyű gázzal van tele,
Úgy mint néha egyik-másikunk feje
Legjobb példa tán az én fejem lenne
Mikor szállok felfele
Léggömb, most is megcsodálom ám,
Mint az elsőt, amit vett a nagymamám
Hogyha látom, most is éppúgy felvidít,
Bár tudom már fel nem repít
Léggömb, egyszer szálltam már veled
Túl a felhőn, hová madár sem mehet
Szólt a vekker: hét óra
Visszaestem az ágyamba
Mert az idő megtanít,
Hogy az álom nem segít
Nem segít, nem segít
Mindegy lent, vagy éppen fent kell lenned,
Tedd meg, amit meg kell tenned!
A léggömb könnyű gázzal van tele,
Úgy mint néha egyik-másikunk feje
Legjobb példa tán az én fejem lenne
Mikor szállok felfele
Léggömb, egyszer szálltam már veled
Túl a felhőn, hová madár sem mehet
Szólt a vekker: hét óra
Visszaestem az ágyamba
Mert az idő megtanít,
Hogy az álom nem segít
Nem segít, nem segít
Mindegy lent, vagy éppen fent kell lenned,
Tedd meg, amit meg kell tenned!
A léggömb könnyű gázzal van tele,
Úgy mint néha egyik-másikunk feje
Legjobb példa tán az én fejem lenne
Mikor szállok felfele.

Soha, soha nem múlhat el – Latzin / Demjén

A perc illan, az óra száll, a nap szökik, és elrobog az év,
A napjaink és éjeink, az élet s vele sok minden egyéb.
Előttünk is megvolt a világ, utánunk is forog majd tovább, tovább...
Ez az, ami sosem múlik el,
Míg nem voltál, és mikor nem leszel,
Hidd el nekem!
A világ túl nagy már ahhoz, hogy megértenénk,
S mi mindig beértük azzal, mit készen tett elénk:
Gyümölcs nedvének ízét, folyók hűsítő cseppjeit.
Ez az, ami nem múlik el,
Soha, soha nem múlik el,
Míg ember él a földtekén.
Minden vihar után tiszta a láthatár,
A szenvedély elszáll, s marad még elég
Alkalom arra, hogy mi tisztának látsszunk, és
Ez az, ami nem múlik el,
Soha, soha nem múlik el,
Soha, soha nem múlik el,
Soha, soha nem múlik el,
Higgyetek nekem, kezünkben sorsunk!
A perc illan, az óra száll, a nap szökik, és elrobog az év,
A napjaink, az éjeink, az élet s vele sok minden egyéb.
Előttünk is megvolt a világ, utánunk is forog majd tovább, tovább...
Ez az, ami sosem múlhat el,
Míg nem voltál, és mikor nem leszel,
Hidd el nekem!
A világ túl nagy már ahhoz, hogy megértenénk,
Kár lenne, pusztulni hagyni, mit készen tett elénk:
Gyümölcs nedvének ízét, folyók hűsítő cseppjeit.
Ez az, ami nem múlhat el,
Soha, soha nem múlhat el,
Míg ember él a földtekén.
Bár sok mindent tettünk azért,
Hogy elvegyük egymástól azt, mi másnak többet ér,
Minden vihar után csendes a láthatár,
A szenvedély elszáll, s marad még elég
Alkalom arra, hogy mi tisztának látsszunk, és
Ez az, ami nem múlhat el,
Soha, soha nem múlhat el,
soha, soha nem múlhat el,
Soha, soha nem múlhat el...