Hétfő (1973)

Hétfő hajnalán – Latzin / Demjén

Gondolj ránk, minden hétfő hajnalán
Ha átléptél egy új hét ajtaján
Gondolj ránk, minden hétfő hajnalán
Ha átléptél egy új hét ajtaján
Az ünnep gyorsan elszalad
Csak szürke hétköznap marad
Hét ember énekel neked
És akkor lesz elégedett
Ha éneküktől, színesebb lesz hétfőd ezután
Gondolj ránk, minden hétfő hajnalán
Ha átléptél egy új hét ajtaján
Gondolj ránk, minden hétfő hajnalán
Ha átléptél egy új hét ajtaján
Gondolj ránk, minden hétfő hajnalán
Ha átléptél egy új hét ajtaján
Gondolj ránk, minden hétfő hajnalán
Ha átléptél egy új hét ajtaján
Gondolj ránk, minden hétfő hajnalán
Ha átléptél egy új hét ajtaján
Gondolj ránk, minden hétfő hajnalán
Ha átléptél egy új hét ajtaján
Gondolj ránk.

Ház áll a sötétben – Demjén

Ház áll a sötétben, mit rejthet csendbe', szerényen?
Már párnáid közt alszol régen, mikor hazaindulunk.
Hosszú az út, de az idő elrepül, ha játszunk gondolatban.
Tán eszedbe sem jut sosem, hogy házad előtt járhatunk,
Hosszú az út, elfutnak a városok, s mi arra gondolunk, ha egy
Ház áll a sötétben, mit rejthet csendbe', szerényen?
Tán egy boldog, ifjú házaspárt, ki éppen kisbabára vár,
Vagy éppen úgy egy kedves, öreg nénikét, ki várt egész életében,
Tán egy részeges családapát, ki átitta az éjszakát,
És éppen úgy elrejthet egy kisleányt, ki rólad álmodott.
Ház áll a sötétben, mit rejthet csendbe', szerényen?
Tán eszedbe sem jut sosem, hogy házad előtt járhatunk,
Hosszú az út, de az idő elrepül, ha játszunk gondolatban.
Gyorsan elfutnak a városok, s mi közben arra gondolunk,
A ház nem egy szürke rengeteg, mert élnek bent emberek.
Ház áll a sötétben, mit rejthet csendbe', szerényen?
Ház áll a sötétben, mit rejthet csendbe', szerényen?
Ház áll a sötétben, mit rejthet csendbe', szerényen?

Ébredj napsugár – Hajdú / Demjén

Ha éjjel minden elpihent,
Gondolj rá, hogy mit jelent,
Mit jelent másnak, s neked a fény!
A költőnek új verseket,
A festőnek új képeket,
A napfény minden embernek remény.
Ébredj napsugár, süss le hozzánk újra már,
Fényesítsd meg szép világunk útjait!
Ébredj napsugár, érezzük hát újra már
Egy új nap minden szépségét és kínjait!
Gondolj rá, hogy mit jelent,
Ha a hajnalt várod szüntelen,
Ha álmatlan vagy, s meggyötört az éj!
A gyermeknek, ki fél sötétben,
S eltévedt egy zord erdőben,
Mit jelent, ha felcsillant a fény
Ébredj napsugár, süss le hozzánk újra már,
Fényesítsd meg szép világunk útjait!
Ébredj napsugár, érezzük hát újra már
Egy új nap minden szépségét és kínjait!
Rájössz majd, hogy mit jelent,
Ha este majd a nap lement,
S elcsigázott fényét szórja rád.
Gazdagnak és hontalannak,
Boldognak, boldogtalannak,
Új harcot jelent és új csodát.
Ébredj napsugár, süss le hozzánk újra már,
Fényesítsd meg szép világunk útjait!
Ébredj napsugár, érezzük hát újra már
Egy új nap minden szépségét és kínjait!
Ébredj napsugár, süss le hozzánk újra már,
Fényesítsd meg szép világunk útjait!
Ébredj napsugár, érezzük hát újra már
Egy új nap minden szépségét és kínjait!
Ébredj napsugár, süss le hozzánk újra már,
Fényesítsd meg szép világunk útjait!
Ébredj napsugár, érezzük hát újra már
Egy új nap minden szépségét és kínjait!

Jobb, ha kinyitod a szemed – Demjén

Mikor felkelsz nap-nap után
Mindig másként süt le reád
Minden reggel más a világ
De a te fejedbe, a buta fejedben a régi marad
Szűk szobádból ablakon át
Sosem látod, mit egy gyermek is lát
Az évek múlnak más a világ
De a te fejedben, a buta fejedben a régi marad
Hej
Nyisd hát ki lehunyva, nem fogsz látni
Jobb, ha kinyitod a szemeidet
Hej
Nyisd hát, ki szíved, hogy meg tudj látni
Minden újat, amit ez a nap hoz neked
Amíg bánod a tegnapokat
Elveszíted a holnapokat
Mások élik napjaikat
De a te fejedben, a buta fejedben a régi marad
Hej
Nyisd hát ki lehunyva, nem fogsz látni
Jobb, ha kinyitod a szemeidet
Hej
Nyisd hát, ki szíved, hogy meg tudj látni
Minden újat, amit ez a nap hoz neked
Minden újat, amit ez a nap hoz neked
Amíg bánod a tegnapokat
Elveszíted a holnapokat
Mások élik napjaikat
De a te fejedben, a buta fejedben a régi marad
Hej
Nyisd hát ki lehunyva, nem fogsz látni
Jobb, ha kinyitod a szemeidet
Hej
Nyisd hát, ki szíved, hogy meg tudj látni
Minden újat, amit ez a nap hoz neked
Minden újat, amit ez a nap hoz neked.

Megjött a 6.20-as, jaj, nagy most a zaj, zúgó zsivaj,
Rohan az embertömeg,
Nem várja meg, míg én is megyek.
Nagy lesz a város nekem, senkit nem ismerek, s más sem ismer engem,
Nagy lesz a város nekem, S bár itt nagy a tömeg,
Mégis egyedül élek, és egymagam félek.
Megjött a 6.20-as, jaj,nagy most a zaj, zúgó zsivaj,
Rohan az embertömeg,
Nem várja meg, míg én is megyek.
Széna illatú nyári rétek, ők is hívnak, hogy vissza térjek,
Vissza indulok én
Indul a 6.20-as, hej, van rajta hely, amennyi kell
Én is ott vagyok, visszafelé elindulok
Jobb lesz majd otthon nekem, mert majd az aki kell, mindig ott lesz velem
Nagy volt a város nekem, bár ott nagy a tömeg,
Mégis egyedül éltem és egymagam féltem.

Vén hobó – Demjén

Kinyitotta ablakát a fény,
Kinyitja ajtaját az ember.
Jól ismert útra lép,
Ismét a régi kép:
Siet, hogy el ne késsen egyszer.
Egy utca csendes szögletén
Derül egy ősz szakállas ember.
Vidáman nézi rég,
Hogy fut több nemzedék.
Ő tudja: elsietni nem kell.
Vén, vén hobó,
Vén, vén hobó,
Elment az utolsó hajó.
Vállán egy foltos kiskabát,
Alatta lelkében egy nagy világ.
Ellenség, jó barát,
Sok hosszú úton át,
S még mindig két szemén az ifjúság.
Vén, vén hobó,
Vén, vén hobó,
Elment az utolsó hajó.
Minden út egyszer véget ér,
Elfárad már a vándor ember.
Hallgasd, hogy mit mesélt,
Így szórja szerteszét
Kincseit, mit összegyűjtött egyszer.
Vén, vén hobó,
Vén, vén hobó,
Elment az utolsó hajó. Vén, vén hobó,
Vén, vén hobó,
Elment az utolsó hajó. Vén, vén hobó,
Vén, vén hobó,
Elment az utolsó hajó.

Munkadal – Demjén

Bányák mélyén, tárnák fenekén,
Lendül a csákány, kérges a tenyér.
Fújd hát a munka dalát!
Csendül az üllő, csattan a kalapács,
Hajlik a vas, ha dolgozik a kovács.
Fújd hát a munka dalát! .
A munkás két karjában hordja vagyonát,
Nem ér rá megpihenni, vár otthon a család.
Fújd hát a munka dalát!
Fárad a láb és kérges a tenyér,
Kell a családnak otthon a kenyér.
Fújd hát a munka dalát!
Fújd hát a munka dalát!
Fújd hát a munka dalát!
Fújd hát a munka dalát!
Fújd hát a munka dalát!
Fújd hát a munka dalát!
Fújd hát a munka dalát!
Fújd hát a munka dalát!
Fújd hát a munka dalát!
Fújd hát a munka dalát!

Iskolatáska – Hajdú / Demjén

Egyik hétfő délelőtt Peti áll a ház előtt
Melyik útra lép, komoly most a tét
Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt
Balra van az iskola, esze súgja: menj oda!
De nehéz az iskolatáska
Ilyen szép napos délelőtt
Peti áll a válaszra várva
Hátha lesz, ki megszánja őt
Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán
Az eszem helyett jobb, ha a szív vezet
Felcsillant a két szeme: inkább tartok ővele
S elindult a lány után, bármi lesz is ezután
De nehéz az iskolatáska
Ilyen szép napos délelőtt
És elindult fürgén a lába
Ballagott a kislány mögött
Ó de szörnyű pillanat, rászedetted jól magad
Épp ott állnak ők az iskola előtt
Ez a nap már tönkrement, a kislány iskolába ment
Hát most mit tegyek? Én is felmegyek
Könnyebb már az iskolatáska
Lehet szép napos délelőtt
Együtt járnak most iskolába
S Peti mindig megvárja őt.

Úthenger – Latzin / Demjén

Döcög az úthenger,
Döcög az úthenger.
Döcög az úthenger, nem olyan gyors, mint a madár,
De ezzel jár mégis a bölcs ember, mert sima az út, nincs akadály.
Döcög az úthenger, a legtetején ott csücsülünk,
Lógatjuk lábunkat jó kedvvel, mert nem lehet baj, ha rajta ülünk.
Meredek úton jársz és ez a batár rozoga már.
Nézhetnél tán egy másik után.
Döcög az úthenger,
Döcög az úthenger.
Döcög az úthenger,
Döcög az úthenger.
Döcög az úthenger,
Döcög az úthenger.

Hadd főzzek ma magamnak – Latzin / Demjén

Hadd főzzek ma magamnak!
Subidubi-subivá, subidubi-subiduvá.
Életemben annyi mindent megettem,
Hagytam, mindent más főzzön meg helyettem.
Ettem, míg az idegeim kikoptak,
Engedjétek, hadd főzzek ma magamnak!
Hadd főzzek ma magamnak!
Subidubi-subivá, subidubi-subiduvá.
Jöjjön, aki éhes, aki jó ízekre vár,
Álljon be a sorba, amíg tele van a tál,
Benne lesz majd, amit eddig kiloptak,
Engedjétek, hadd főzzek ma magamnak!
Hadd főzzek ma magamnak,
Hadd főzzek ma magamnak!
Hadd főzzek ma magamnak!
Engedjétek, hadd főzzek ma magamnak!
Hadd főzzek ma magamnak!
Subidubi-subivá, subidubi-subiduvá.

Megszólal a nagyharang – Latzin / Demjén

Szemed még ki sem nyitottad,
Kezeid összeszorítottad.
Inkább máshová figyelnél,
Mindig harcolni szeretnél.
Vedd a csákányt a kezedbe,
Földbe vágj vele, ne fejbe!
Használd néha kemény fejed,
S inkább élvezd az életet!
Megszólal a nagyharang:
Áll háború, állj harag!
Megszólal a nagyharang,
És ez neked is szól, csillapítsd magad!
Hidd el, tőled az igazság
Messzebb van, mint a menyország.
Míg a szélmalmot kergeted,
Máshol halnak az emberek.
Megszólal a nagyharang:
Áll háború, állj harag!
Megszólal a nagyharang,
És ez neked is szól, csillapítsd magad!
Hidd el, tőled az igazság
Messzebb van, mint a menyország.
Míg a szélmalmot kergeted,
Máshol halnak az emberek.
Megszólal a nagyharang:
Áll háború, állj harag!
Megszólal a nagyharang.

Álmos hétfő délután – Demjén

Ülni lent a parkban, nézni az arcokat,
És nem törődni semmivel, mert azt most nem szabad.
A percmutató az órán lassabban megy talán,
Még a Föld is lassulhat hétfő délután.
Álmos hétfő délután,
Álmos hétfő délután.
Lusta a szél, a napfény, lusták az emberek,
A fellegek sem küldenek esőcseppeket.
Lent a sötét pokolban az ördög sem fűt talán,
Ő is álmos, ő is fáradt hétfő délután.
Álmos hétfő délután,
Álmos hétfő délután.
Álmos hétfő délután,
Álmos hétfő délután.
Álmos hétfő délután,
Álmos hétfő délután.
Álmos a sok-sok ember, hát alszik is egy kicsit,
Felébred még, felébred tán jövő vasárnapig.
Ha találkozunk a parkban hétfő délután,
Ülj le mellém, de jól vigyázz, hogy fel ne ébressz, áá!
Álmos hétfő délután,
Álmos hétfő délután.
Álmos hétfő délután,
Álmos hétfő délután.
Álmos hétfő délután,
Álmos hétfő délután.

Ebből éppen elég – Demjén

Ha mellém áll egy teherautó az utcán
Nem első alkalom, de jól tudom, ők ráérnek nagyon
Az ablakból egy úriember kiszólt rám
Nem érdekel nagyon, hogy mit szólt azt mos el, se mondhatom
Hej, hej, ebből éppen elég
Hej, hej, ebből éppen elég
Hej, hej, ebből éppen elég
Ebből, már épp elég
Én hallgattam, ha durván szóltak hozzám
Nem egyszerű dolog, de harc helyett én inkább hallgatok
De mégsem jó, így meghúzódni némán
Csak akkor nem lesz baj, ha vélem együtt más is jót akar
Hej, hej, ebből éppen elég
Hej, hej, ebből éppen elég
Hej, hej, ebből éppen elég
Hej, hej, ebből éppen elég
Hej, hej, ebből éppen elég
Én hallgattam, ha durván szóltak hozzám
Nem egyszerű dolog, de harc helyett én inkább hallgatok
De mégsem jó, így meghúzódni némán
Csak akkor nem lesz baj, ha vélem együtt más is jót akar
Hej, hej, ebből éppen elég
Hej, hej, ebből éppen elég
Hej, hej, ebből éppen elég
Ebből, már épp elég
Hej, hej, ebből éppen elég
Hej, hej, ebből éppen elég
Hej, hej, ebből éppen elég
Hej, hej, ebből éppen elég
Hej, hej, ebből éppen elég

Messze még – Latzin / Demjén

Megyek, megyek, ballagok,
Hazafelé baktatok.
Ha jártál már távol egy jól ismert lánytól,
De érzed, mit ér az neked.
Megyek, megyek, ballagok,
Megyek, sosem fáradok.
Egy áldatlan vándor, ki hegyen-völgyön gázol,
Hogy mielőbb otthon legyen.
Messze még, messze még a láthatár,
De otthonom nem lehet messze már.
Vár reám a régi ház,
Sok régi-régi jó barát.
Jártam erre százszor, ismerem a fákról,
Nem lehet már távol.
Messze még, messze még a láthatár,
De otthonom nem lehet messze már.
Megyek, futok, rohanok,
Hazafelé szaladok.
Füst száll a házból, már nem is járok távol,
Már nemsokára otthon leszek.
Vár reám a régi ház,
Sok régi-régi jó barát.
Jártam erre százszor, ismerem a fákról,
Nem lehet már távol.
Messze még, messze még a láthatár,
De otthonom nem lehet messze már.
Messze még, messze még a láthatár,
De otthonom nem lehet messze már.

Viharban – Latzin / Demjén

Zuhog az eső, süvít a szél.
Merre van az út hazafelé,
Merre visz az út, merre megyek?
Itt van a vihar, mit tehetek?
A sorsodat el nem kerülheted.
Várd ki a szigorú perceket!
Várd ki, míg elül a szél,
Elveszett az, aki fél.
Ha nem akarod még a másvilágot,
Szedd elő hát minden bátorságod, ne félj!
Duzzad a folyó, sodor az ár,
Nem kerülök én haza se már.
Hívogat a mély, mit tehetek,
Merre visz a víz, arra megyek.
A sorsodat el nem kerülheted.
Várd ki a szigorú perceket!
Várd ki, míg elül a szél,
Elveszett az, aki fél.
Ha nem akarod még a másvilágot,
Szedd elő hát minden bátorságod, ne félj!
Nem hull az eső, nem fúj a szél,
Mégsem megyek én hazafelé.
Elmúlt a vihar, váratlanul,
De nem múlt el azért nyomtalanul.
A sorsodat el nem kerülheted.
Várd ki a szigorú perceket!
Várd ki, míg elül a szél,
Elveszett az, aki fél.
Ha nem akarod még a másvilágot,
Szedd elő hát minden bátorságod, ne félj!
Duzzad a folyó, sodor az ár,
Nem kerülök én haza se már.
Hívogat a mély, mit tehetek,
Merre visz az út, arra megyek.
A sorsodat el nem kerülheted.
Várd ki a szigorú perceket!
Várd ki, míg elül a szél,
Elveszett az, aki fél.
Ha nem akarod még a másvilágot,
Szedd elő hát minden bátorságod, ne félj!
Egy tisztességes család – Latzin / Demjén

Egy tisztességes család ha végigvonul az utcán,
Olyan szép kép, olyan szép kép.
A papa és a mama csak figyel jobbra-balra,
Hisz rájuk annyi veszély vár,
Mert közöttük a leány, ki nem is olyan kicsiny már.
Egy tisztességes család ha végigvonul az utcán,
Olyan szép kép, olyan szép kép.
De előttük egy padon csókolóznak bizony,
És összenéz az idős pár.
De mit gondol a leány, ki nem is olyan kicsiny már?
Bolond ez a világ tán,
Vagy én vagyok túl öreg már?
Összenéz az idős pár,
S a kislány csak áll.
Egy tisztességes család ha végigvonul az utcán,
Olyan szép kép, olyan szép kép.
A papa és a mama most nem is gondol arra,
Amire a leány vár,
De mit gondol a leány, ki nem is olyan kicsiny már?
Egy tisztességes család ha végigvonul az utcán,
Olyan szép kép, olyan szép kép.
A papa és a mama most nem is gondol arra,
Amire a leány vár,
Ha nem mondja is, tudom, ott ülne a padon,
Hagy higgye a család, hogy bolond ez a világ,
Meg ne tudják korán, hogy nem is olyan kicsiny már.

Öreg zongora – Latzin / Demjén / S.Nagy

Ismerek én egy öreg zongorát,
Megszeretnéd, ha őt hallanád.
Lent pihen rég a poros udvaron,
Rám kiabál, ha nem hallgatom.
Szólj hát, öreg zongora!
Szólj hát, hallgatom én reggelig,
Amit te mondsz nekem.
Annyiszor olyan búsan mondtad el,
Hogy a világ reád nem figyel.
Szívesen innál néha egy rumot,
Hogy elfeled a nagy bánatod.
Szólj hát, öreg zongora!
Szólj hát, hallgatom én reggelig,
Amit te mondsz nekem
Szólj hát, öreg zongora!

Szólj hát, öreg zongora!

Juliska – Latzin / Demjén

Juliska egy szegény lány,
Bár minden éjjel kocsin jár.
Igaz, nem az övé, kár,
De olasz kocsi akad pár.
Juliska egy szegény lány,
Juliska egy szegény lány,
Nem Juliskának hívják már,
Julietta jobb lesz tán, ha Alfa Romeóval jár.
Juliska egy szegény lány.
Neki szól ez a dal,
Nehogy magadra értsd hát,
Ne is haragudj ezért rám,
Hogyha rád is illik tán!
Juliska egy szegény lány,
De irigy rád az egész bár,
Arany gyűrű, gyémánt ék,
Nem családi örökség, mind baráti ajándék.
Juliska nem szegény lány,
Talán te is tudod már,
Ha neki jó így, ne is bántsd,
De szeretném, hogy te is lásd, hogy
Juliska egy szegény lány.
Szegény lány, szegény lány!

Bordal – Latzin / Demjén

Egy pohár édes bor, gyógyír a betegségre,
Egy pohár édes bor, olaj a szenvedélyre,
Egy pohár édes bor, buzdít új reménykedésre.
Tölts hát újra jó barát!
Egy pohár édes bor, vonat a gondolatnak,
Egy pohár édes bor, kapu a dallamoknak,
Egy pohár édes bor, segít a hangulatnak.
Tölts hát újra jó barát, töltsd ki pincéd jó borát!
Ha egyszer eljössz hozzánk, téged szintén megkínálunk,
Cserébe annyit kérünk, légy mindig a jó pajtásunk.
Egy pohár édes bor, pecsét a barátságra,
Egy pohár édes bor, vigasz a búcsúzásra,
Egy pohár édes bor, nem ok még aggódásra.
Tölts hát újra jó barát, töltsd ki pincéd jó borát!
Ha egyszer eljössz hozzánk, téged szintén megkínálunk,
Cserébe annyit kérünk, légy mindig a jó pajtásunk
Ha egyszer eljössz hozzánk, téged szintén megkínálunk,
Cserébe annyit kérünk, légy mindig a jó pajtásunk
Ha egyszer eljössz hozzánk, téged szintén megkínálunk,
Cserébe annyit kérünk, légy mindig a jó pajtásunk.

Ott leszek – Hajdú / Demjén

Ha jó vagy hozzám, adok egy gyűrűt,
A gyűrű majd összeköt mindig veled.
Ha szükség van rám, fordítsd meg kétszer,
S azonnal érzem, ha baj fenyeget.
Ott leszek veled, ott leszek én is,
Ott leszek veled, ott leszek én is.
Ott leszek, ha te úgy akarod.
Egy rossz nap után, egy magányos éjjel,
Félsz, ha a szél fújja ablakodat.
Fordítsd meg hát a gyűrűdet kétszer,
Ott leszek, s őrzöm az álmaidat.
Ott leszek veled, ott leszek én is,
Ott leszek veled, ott leszek én is.
Ott leszek, ha te úgy akarod.
Ha jó vagy hozzám, hát jó leszek én is,
De jóban is, rosszban is számítok rád.
Bármerre jársz, veled ott leszek én is,
Mert barátom vagy egy életen át.
Ott leszek veled, ott leszek én is,
Ott leszek veled, ott leszek én is.
Ott leszek, ha te úgy akarod.
Ott leszek veled, ott leszek én is,
Ott leszek veled, ott leszek én is.
Ott leszek, ha te úgy akarod.
Ott leszek veled, ott leszek én is,
Ott leszek veled, ott leszek én is.
Ott leszek, ha te úgy akarod.

Altatódal – Latzin / Demjén

Álmodj kedvesem, szépen, csendesen!
Álmod szüntelen őrzi két szeme.
Hol vagy, merre jársz,
Majd ha ébren vagy, mondd el nekem!
Álmodj kedvesem, itt vagy most velem.
Álmodj kedvesem, bárhová mehetsz,
Nem szól senki sem, hogy csak képzelegsz.
Meglátod, ne félj, egyszer majd azért is minden teljesül,
S mi nappal elveszett, éjjel megkerül.
Tőled mindent elvehetnek,
Irigyelhetnek, ezt az egyet nem,
Álmodj hát, kedvesem, csendesen, csendesen!
Álmodj kedvesem, hunyd le két szemed,
Álmaidban is hadd legyek veled!
Higgyük, hogy talán egyszer majd azért is minden teljesül!
Álmodj kedvesem, az éj gyorsan elrepül.
Tőled mindent elvehetnek,
Irigyelhetnek, ezt az egyet nem,
Álmodj hát, kedvesem, csendesen, csendesen!
Tőled mindent elvehetnek,
Irigyelhetnek, ezt az egyet nem,
Álmodj hát, kedvesem, csendesen, csendesen!
Tőled mindent elvehetnek,
Irigyelhetnek, ezt az egyet nem,
Álmodj hát, kedvesem, csendesen, csendesen!
Mmmm, az éj gyorsan elrepül.

Valamikor látlak-e még? – Latzin / Demjén

Fekete felhőbe bújt el a hold,
Vajon találkozunk-e még valahol?
Fekete gúnyát ölt fel az ég,
Ki tudja kedvesem, valamikor látlak-e még?
Sötét éjszaka senki sem látja,
Hogy búcsúzik épp két jó barát.
Vajon valamikor látlak-e még?
Sötét éjszaka senki sem látja,
Mily kicsik vagyunk, s milyen nagy a világ.
Fekete gúnyát ölt fel az ég,
Ki tudja kedvesem, valamikor látlak-e még?
Vajon valamikor látlak-e még?
Vajon valamikor látlak-e még?
Fekete gúnyát ölt fel az ég,
Ki tudja kedvesem, valamikor látlak-e még?
Vajon valamikor látlak-e még?
Vajon valamikor látlak-e még?
Vajon valamikor látlak-e még,
Vajon valamikor látlak-e még?
Ó, vajon valamikor látlak-e még?
Vajon valamikor látlak-e még?

Hétfő éjszakán – Latzin / Demjén

Gondolj ránk minden hétfő éjszakán,
Ha átléptél egy új hét ajtaján!
Gondolj ránk minden hétfő éjszakán,
Ha átléptél egy új hét ajtaján!
Gondolj ránk minden hétfő éjszakán,
Ha átléptél egy új hét ajtaján!
Gondolj ránk hétfő éjszakán!