Félszáz év (1996)

Féktelen éj – Demjén

refr.: Van úgy, hogy kell egy féktelen éj
egy megfelelő idegennel.
Van úgy, hogy kell egy féktelen éj,
de kérlek, ezért sose hagyj el!
Sose hagyj el, sose hagyj el!
Olyan önző ez a világ...
Mi egymáshoz, vajon, miért legyünk hát?
Ha bezárnám vágyaidat,
el is hagynál engem percek alatt,
és az életből, mondd, mi marad?
refr.
Ezer éjt adok még neked éveken át,
mikor csak neked nyújtom az álmaim át.
Ha most mással is látsz, legyen annyi vigasz,
ez a lány csak egy álom, s mit látsz nem igaz.
Lehet, én magam sem vagyok az...
refr.
Sose hagyj el, egy megfelelő idegennel...

Mindenféle téren – Menyhárt / Demjén

Nem találsz a galambokra régen, mind tanúnk volt.
Nem találsz egy fát se már a téren, mi fölénk hajolt.
Mind elment...
És az ősz, mogorva őr a bottal, ki mindig ránk szállt,
ha csókolódzva mászkáltunk a téren, az ő füvén át...
Ő hol van?
És hol van annyi tiszta gyermekév?
A vén parkőr is mintha én lennék.
És ápolnám a szép virágokat.
De te régen elmentél tőlem.
Lehet nyár, de nincs virág mégsem.
Értem jól, hogy mindent meg kell szokni,
az időt is tán.
Mégsem tudsz magadban ágyba bújni
sok év után.
Még várlak.
A Parkban rég meghaltak már a fák.
Én sosem, mert éppen úgy, mint régen,
várok rád, és most is arra kérlek:
gyere el, még nem haltam meg érted!
Mint a fák állok, amíg élek.
Jöjj el, amíg egyben látsz.
Száz dolgot megszokhatunk gyorsan,
bár fáj, hogy fél szívünk, hol van.
Hozd el, s velem eggyé válsz.
Annyi parkba sodort el az élet, nem emlékszem már,
melyik téren szerettelek téged, rég ezelőtt.
Ne bántson!
Én most is minden percben vágyom rád.
Mint a fák nőnek minden évben,
vágyom rád mindenféle téren.
Gyere el, még nem haltam meg érted...
Várlak a téren
Várlak a téren
Várlak a téren
Gyere el, még nem haltam meg érted...

Szeretlek – Závodi / Demjén

Szeretlek, ne szólj egy szót sem!
Így együtt most nagyszerű.
Maholnap már ágyba döntlek,
de nem leszek neked túl egyszerű.
Szeretlek, meg kell, hogy érezd:
az élet nem csak derű.
De vágyam határát ne kérdezd,
úgy nem leszek neked túl egyszerű.
Hazug egy szó, hazug egy élet.
De én mért lennék épp veled?
Hazug a lét, s ha kérded, hogy mért? Hiszem:
többé nem lennék túl egyszerű neked.
refr.: Még várj! Ne hagyj magamra!
Egy fáradt vándor kiált.
Ki rég harcol magával,
de másokért mindig kiállt.
Szeretlek, ne szólj egy szót sem!
Így együtt most nagyszerű.
Ha vágyam határát elérted,
nekünk utána minden egyszerű.
refr.
Szeretlek, most mégsem mondom.
A szó csal, a tett, mi hű.
Ölelj, hogy jobban érezz!
E perc után az élet egyszerű.
Nekünk, utána, minden egyszerű.

Egyet előre és kettőt hátra – Demjén

Együtt úszunk a széles árral.
Megyünk fel az ég felé.
Közöttünk van aki mégse szédül,
nem kell, hogy lenézzen a lába elé.
Mért akarom, mért akarom azt, hogy egyszer én is fent legyek.
Mért nem egy rossz tánciskolában lennék inkább kisgyerek?
refr.: Egyet előre és kettőt hátra,
s még néhány eltévesztett forduló.
S háttal táncolunk a Kánaánba,
mindenki oda, ahová való.
Lassan tanuljuk a valóságot,
hogy amit érted adnak, annyit érsz.
Egyet érts meg, míg kezed bent a zsebedben,
nem fér bele a pénz.
Mért akarod, mért akarod azt,
mit más előtted megtalált?
Nem kell egy rossz tánciskolában
követned a tánctanárt.
refr.
Van, ami épp most félszáz éves.
Lassanként én is éppen az leszek (voltam).
Nem baj, mert a szememben a vén világ is
olyan, mint egy kisgyerek.
Azt akarom, épp ugyanúgy
tudjam számolni az éveket,
ahogy a főtánciskolában
megadták az ütemet.
refr.

Szelíd angyalok – Menyhárt / Demjén

Angyal merre jársz? Szánj ránk egy csepp időt.
Fázunk rég, és éhezünk meglátni egy szebb jövőt.
Angyal merre jársz? Mi tudjuk, hogy nem közel.
De nálad van a pálmaág, hogy mint a reményt hozdd el.
Hiszen volt már, mikor eljöttél,
s milliók vártak rád.
Gyere újra, s olyan csendet hozz,
mint madár, ha égen száll.
Angyal nézz le ránk! Te jobban tudod, mint más,
ha jót akarsz, s más nem segít, hamar keserűvé válsz.
De ha együtt, közös szárnyakon száll az egész világ,
mi is lehetnénk szelíd angyalok,
s nem könyörögnénk hozzád.
refr.: Lesz-e csend egyszer, vagy űzzük mind, amit akarunk
S egymás lelkén át rohanunk, bár végleg itt úgysem maradunk.
Angyal, nézz le ránk! Százezer út van a földön.
Miért legyen, ki egyedül tévedt el?
Angyal, egyszer az út végére érünk.
Mi is veled szelíd angyalok leszünk.
Angyal, nézz le ránk! Mert jól esne pár szép szó...
Bőven kell osztanod, mert van kihez más nem szól.
Mint a felhő, hozz feloldozást, ha száraz a föld itt lent.
Ezer csókkal s néhány szóval nem hűl ki a lélek bent.
refr.
Lesz-e csend egyszer, vagy eltapos ez a rohanás
Ha elfelejtve a szeretet sem jöhet el, amit keresel
Angyal nézz ránk, százezer út van a földön...

Ha próbálsz valaki lenni – Závodi / Demjén

Itt bent lázadsz, de kint
hordod egyenruhád.
Legyen fekete, kék vagy zöld:
egy sem az, mint te vagy.
Végy egy tükröt, és lásd:
miért ne lehetnél önmagad?
Van időnk, van esély.
Kinek kell más vélemény?
Van időnk, van esély.
Miért fújna el minden szél?
refr.: Ha próbálsz valaki lenni,
maradj az, aki vagy!
Másból már van annyi, mint csillag az égen,
belőled csak magad. Egymagad.
Szállhatsz az álmokkal.
Élvezd a jobbat, mire vársz.
Hisz az élet is erről szól!
Van időnk, van esély...
refr.
Most, hogy az élet is erről szól,
mire vársz?
refr.

A világ tetején – Holló / Demjén

Végre érzem, mi álmaim legmélyén mindig várt.
Végre érzem, fantáziám nem egy felhőn szállt.
Itt vagy velem, bár nem hittem
még egy percre sem.
Itt vagy velem, s ma éjjel tán
nyílt a végtelen. Érzem te is érzed,
refr.: hogy itt van az éj, egy véletlen édes éj,
a világ tetején.
Itt van az éj, egy végtelen boldog éj.
Mi megérte, hogy élj.
Végre érzem, van ami nem reménytelen.
Amit adtál pontosan az, ami járt nekem.
Lágy síneken most váltod át
kemény életem.
Hajnaltól már nincs állomás,
Vár a végtelen. Érzem te is érzed,
refr.
s csak addig él, amíg nem felejtesz senkiért
Ez csak egy éj, egy véletlen boldog éj,
mi megérte, hogy élj.
S van, amiért lesz majd küzdenünk a holnapért.
Amiért menekülsz felém.
Amiért menekülsz felém.
Itt vagy velem, bár nem hittem
még egy percre sem.
Itt vagy nekem, s ma éjjel tán
nyílt a végtelen. Érzem te is érzed:
refr.

A varázslat a rácson túl él – Menyhárt / Demjén

refr.: Szívj nagy levegőt, s légy bátor!
Menekülj el a szürke világból,
hová önmagad börtöne láncol!
Indult hát!
A varázslat a rácson túl él.
Szabad álom minden jóért,
verekedni a tiltott csókért,
mind rád vár.
Mi átmásztunk nagy hegyeken.
Átúsztuk a tengert.
Mégis van valami, amin nem lép át,
aki álmodozni sosem mert.
Rég sokszögű már e világ,
száz tüske az ember.
S mindig annyi marad, amíg nem jön rá,
neki átlépni csak magán kell.
refr.
Ki úszott át a tengereken?
Ki ment fel a holdra?
Aki álmodni mert, mert ezt még szabad,
s ehhez majdnem mindegy, ki van fent.
refr.
Sok ember óriás könnyeket sír,
egy lépést nem megy tovább.
Könnyével mossa néha tisztára szemét,
s talán messzebbre lát.
refr.

Keresem a völgyet – Holló / Demjén

Jól esne egy tánc veled, amiből én egyet sem ismerek.
Engem itt fent vár a színpad, s lent a táncra mindig éhesek.
Adj nekem esélyt azért, ma, mikor a föld is kezére lép,
mi találjunk arra a helyre, ahol az is igaz, ami szép.
refr.: Keresem a völgyet, hová életem belefér,
s nem kell feladnom hirdetést,
hogy keresem a hölgyet, ki álmaim völgyébe belefér,
és tud szeretni, csak ezért
te legyél.
Jól esne egy tánc veled. Bár én fent, a színpadon leszek.
De a tűzből, melyben égek, vajon mi jut majd neked?
Adj nekem esélyt ezért, ma, mikor a föld is kezére lép,
mi találjunk arra helyre, ahol az is igaz, ami szép.
refr.
Lehet már érzem, hogy merre van,
most még titkolom,
hogy lehet egy szebb világ,
de nemcsak magamnak akarom!
refr.

A Nap felkelt már – Menyhárt / Demjén

Nőj fel, legyél felnőtt és járd ki az összes iskolát!
Tán lesz, aki rólad az égnek üzen.
Élj túl minden bajt, s néha kússz pár sáros dombon át,
hol várnak rád.
Nincs nap, nincs éj...
Miért hagyd megalázni magad, mielőtt még szembe szállsz?
Nem lesz, aki erről az égnek üzen.
Én nem vagyok rossz, sem jó, csak abban megbízható,
mit a kőtáblákon rég megtalálsz.
Van nap, s lesz éj
Van, ki álmában mennyben járt,
S nem ismerte a Bibliát.
Mert az ördög és pénztárcája készen állt.
Ott fent és itt mélyen lent,
nem ismerjük magunkat sem.
Miért átkozzuk épp azt, aki fél, s nem bánt?
refr.: Nézd, a nap felkelt már.
Érezd, hogy rád mosolyog!
És ha az éj elszáll,
a holnapban hinni fogok.
Eddig hittünk a múló időben, hogy ő mindent megold.
Néztük az órát, s lekéstünk mindent.
Köztünk nincs se rossz, sem jó,
a táblán olvasható, hogy emberek vagyunk nagyon.
Van nap, s lesz éj
refr.
A holnapban bízni tudok.