Fagypont fölött miénk a világ (1976)

Fagypont fölött miénk a világ
Fagypont fölött mikor elindul a vér
Szívem igazi elsőt dobban
Hogyha fúj a szél, hogy ha esik az eső
A gyufa lángja mégis lobban
Mikor csak azért fut fel fejembe a vér
Hogy fűtse két szemem elejét
Mikor leolvad végre a szívekről a dér
És érzem a szeretet melegét
Mikor először látom, hogy színes a világ
És nem is vízfestékkel festve
Mikor féltés nélkül nézek újra rád
Ezért könnyű az ember teste
Mikor feledve minden szenvedést
Erősíted a szenvedélyt
Fagypont fölött miénk a világ
Mikor először érzem, hogy miénk a világ
Ezért nem lehet semmi veszve
Mikor féltés nélkül nézek újra rád
Ezért könnyű az ember teste
Mikor annyi is elég, hogy boldog legyél
Hogy hűvösebb a nyár és melegebb a tél
Míg a napfény forrón az arcodhoz ér
Lágyan elringat a víz és simogat a szél
Mikor örömmel végzed a dolgaidat
Mikor biztosnak érzed a barátaidat
Mikor beszélni akarsz, ha szádra jön a szó
És ez nagyon-nagyon jó
Mikor leküzdve minden szenvedélyt
Eltaszítottuk a szenvedést
Fagypont fölött miénk a világ

Lusta négy – Demjén

Lusta a fejem, még a szót se találom
Lusta a fejem, ráült egy mély tunya álom
Lusta a fejem, úgy kéne egy nyári zápor
Ha csattan a villám eszembe jut tán
Mit nem sirattam, rég elhagytam
Megboldogult eszemet
Tán újra megrázom a fejemet
Tán újra kinyitom a szememet
Tán újra használom a fülemet
Tán újra kidugom a fejemet
A mámorból, ami eltemetett
Tán újra megtalálom a helyemet
És a jól zsírozott fogaskerék újra táncba lép
Tán újra megrázom a fejemet
Tán újra kinyitom a szememet
Tán újra használom a fülemet
Tán újra kidugom a fejemet
A mámorból, ami eltemetett
Tán újra megtalálom a helyemet
Mert akkor sem állunk, ha helyben járunk
A földdel együtt órásdit játszunk

Már sohasem kérlek – Demjén

Én úgy emlékszem rég, még volt idő,
Hogy úgy éreztem, hogy mit mondhatok,
S mi az, amit nem szabad
Én úgy emlékszem rég, még volt idő
Hogy elhittem, az őszinte szó sértetlen marad
De látod, elmúlt már, s ki most előtted áll,
Már elfordul, ha sírni kell,
És nem szól már, csak énekel
Már sohasem, sohasem kérlek,
Majd egyedül, egyedül élek
Már sohasem, sohasem kérlek,
A feledés betakar téged
Már sohasem, sohasem kérlek
A hangom üresen csendül már
Én úgy emlékszem rég,még azt hittem,
Hogy jó vagyok, de rájöttem
Nem ismertem magam
Én úgy emlékszem rég, még volt idő, és elhittem,
Hogy megérdemlem
Ne legyek egymagam
De látod, elmúlt már, s ki most előtted áll,
Már tudja mást nem érdemel,
Csak egymagában énekel
Már sohasem, sohasem kérlek,
majd egyedül, egyedül élek
Már sohasem, sohasem kérlek,
A feledés betakar téged
Már sohasem, sohasem kérlek
A hangom üresen csendül már
Már sohasem, sohasem kérlek,
Majd egyedül, egyedül élek
Már sohasem, sohasem kérlek,
A feledés betakar téged
Már sohasem, sohasem kérlek,
Majd egyedül, egyedül élek
Már sohasem, sohasem kérlek,
A feledés betakar téged
Már sohasem, sohasem kérlek
A hangom üresen csendül már

Automata szerelem – Demjén

Automata szerkezetek kísérik végig az életemet
Bedobod a pénzt, és kijön, amit kérsz
Ha szomjazom, ha éhezem, az etetőgépet megkeresem
Bedobod a pénzt és kijön, amit kérsz
Autóval épp a városban járok,
Gép számol, ha egy percre megállok
Ha bedobod a pénzt, várhatsz, amíg élsz
A hangulatom épp zenét kíván,
A kávéházban zenegép áll
Bedobod a pénzt,és bömböl, amit kérsz
És hogyha végre nálad megpihenek,
Felednék pénzt, gépet és embereket,
De mindig észreveszem a két szemeden:
Ez is csak, ez is csak, ez is csak automata szerelem
Ó, automata szerelem
Többé már nem kell nekem
Automata szerelem
Többé már nem kell nekem
Automata szerelem
Többé már nem kell nekem, ó
Automata szerelem
Többé már nem kell nekem
Automata-ta-ta
Automata szerelem
Automata-ta-ta
Automata szerelem
Ó, automata szerelem
Többé már nem kell nekem
Automata szerelem
Többé már nem kell nekem
Automata szerelem
Többé már nem kell nekem
Automata játékasztal, vagy elkeserít, vagy megvigasztal
Bedobod a pénzt, ha elfogy, kölcsönkérsz
Automata telefon, ha hangodat hallani akarom
Bedobod a pénzt, és hívod, akit kérsz
És hogyha végre nálad megpihenek,
Felednék pénzt, gépet és embereket,
De mindig észreveszem a két szemeden
Ez is csak, ez is csak, ez is csak automata szerelem
Ó, automata szerelem
Többé már nem kell nekem
Automata szerelem
Többé már nem kell nekem, ó
Automata szerelem
Többé már nem kell nekem, ó
Automata szerelem
Többé már nem kell nekem

Tükör II – Demjén

Szomszéd kislány ne higgy a tükrödnek
Higgy inkább nekem
A tükör néma, és te szépet vársz hallani
Higgy nekem én, tudok szebbeket mondani
Kislány ne higgy a tükrödnek
Higgy inkább nekem
Kislány ne higgy a tükrödnek
Mert így tetszel nekem
A tükör fal, amin senki át nem mehet
Se okos, se szép ki megáll, nem lehet
A tükör néma, és te szépet vársz hallani
Higgy nekem én, tudok szebbeket mondani
A tükör csapda az ördögök fegyvere
A világ szebb felét el ne tagadd vele
Kislány ne higgy a tükrödnek

Fantáziagép – Demjén

Fantáziagépemen nincsen többé végtelen
Fantáziagépemen nincsen többé félelem
Fantáziagépemen mindig együtt vagy velem
Zsebkendő leszek a jobb zsebedben
Ha próbálod letörölni csókjaimat
Ajkadhoz dörzsölsz, és én csókollak újra
Nem hagyom feledni még magamat
Ha járműre szállsz, mert máshoz kell menned
A táskádban én leszek a buszjegyed
Lyukat vágsz bennem, de el mégse dobhatsz
Mert jegy nélkül utazni nem lehet
Én leszek az ernyőd az eső ellen
Én leszek a paplan az ágyadon
Tükröd leszek, s arcod láthatod bennem
Szép leszel, ahogy én akarom
Én leszek az út, amin lépked a lábad
Én leszek az út, ami hozzám vezet
Én leszek a boldog, ki megtalállak
S te azt hiszed magadnak köszönhet
Ne hidd, hogy magadnak köszönheted

A ma lesz a holnap tegnapja – Demjén

Ha a ma lesz a holnap tegnapja
Tedd a bús emléket az ablakba
Nehogy szomorúan gondolj a tegnapra
Tölts még egy kortyot a poharadba! (refrén)
Tudod jóból is árt a sok
Bármit is teszel
Akár túl sokat iszol
Vagy túl sokat eszel
De ha kedved elhagyott
Minek szidnád a tegnapot?
Inkább csinálj magadnak jó előre
Még egy szép napot
Ha a fejed fölött a ház
Összedűlhet holnapig
Legjobb hogy ha csendben gyorsan
Eltűnsz hajnalig
Ma gyerek vagy még talán
De felnőtt leszel hamar
Hát játszadozz csak vígan
Amíg senki nem zavar!
Ha a fejed fölött a ház
Összedűlhet holnapig
Legjobb, hogy ha csendben gyorsan
Eltűnsz hajnalig
És ha kedved elhagyott
Minek szidnád a tegnapot?
Csinálj magadnak jó előre
Még egy szép napot

Ez vagyok én, s ez vagy nekem – Hajdú / Demjén

Mint egy rég kiszáradt tó,
Mint egy elfelejtett szó:
Ez vagyok én.
Mint egy félrecsendült dal,
Mint egy égbe nyúló fal:
Ez vagyok én neked.
Mint egy rég elvesztett út,
Mi egy kristályvizű kúthoz vezethet,
S tán lehűti dúlt lelkemet,
Mint egy tiszta vizű kút,
Mint egy visszatérő út:
Ez vagy nekem, ez vagy nekem.
Mint egy torzra festett kép,
Mi a falról földre lép:
Ez vagyok én.
Mint egy elemésztő tűz,
Ami téged messze űz:
Ez vagyok én neked.
Mint egy rég elvesztett út,
Mi egy kristályvizű kúthoz vezethet,
S tán lehűti dúlt lelkemet,
Mint egy tiszta vizű kút,
Mint egy visszatérő út:
Ez vagy nekem, ez vagy nekem.
Ez vagy nekem, ez vagy nekem, ez vagy nekem.
Ez vagy nekem, ez vagy nekem, ez vagy nekem.
Ez vagy nekem, ez vagy nekem, ez vagy nekem.
Hej, te szép, kemény legény – Demjén

Hej, te szép kemény legény
Ne üss, ne vágj, ne köss belém
El nem érsz, hisz fel nem érsz
Míg észt és szívet nem cserélsz
Alul haladsz, és úgy maradsz
Ha úgy dúlsz, mint egy vadmalac
Az út mellett kőkupac mutatja majd hogy untalak
Te nyughatatlan rút alak nyughatatlan út alatt
Hej, te szép kemény legény
Neked mesél e költemény
Ha lenne ész eszed helyén
Nem sértenél, megértenél
Alul maradsz, és úgy haladsz
Ha úgy dúlsz, mint egy vadmalac
Az út mellett egy kőkupac mutatja majd, hogy untalak
Te nyughatatlan rút alak
A nyughatatlan út alatt