Ezzel még tartozom (1997)

Nekünk, nincs ami ellenáll – Menyhárt / Demjén

Ki áll ellen a szélviharnak, mikor őrjöngő kedve támadt?
Ki áll ellen a tengernek, mikor letarol minden gátat?
Ki áll ellen az erdőtűznek, ha lángra gyújtja a fákat?
Ki áll ellen a léleknek, mikor felgyullad benne a vágy?
Nincs rá törvény. Nincs rá törvény.
Nekünk nincs ami ellenáll.
Ki áll ellen az órának, mikor percenként ellenünk számol?
Ki áll ellen a szenvedélynek, mikor egyetlen életet játszol?
Ki áll ellen, ha azt üvöltik, a holnap szebb lesz mától?
Ki áll ellen az embernek, mikor azt mondja: ennyi elég!
Nincs rá törvény. Nincs rá törvény.
Nekünk nincs ami ellenáll.
Az álmok nem tesznek hőssé, de vérünk sem vált még vízzé.
Nincs rá törvény.
Nekünk nincs ami ellenáll.
Ki áll ellen a gyűlöletnek, mikor sötét fejekből árad?
Ki áll ellen a farkasoknak, ha a horda majd embert támad?
Ki áll ellen, hogy megtaláld, hogy a jók melyik oldalon állnak?
Ki áll ellen, hogy mentsük azt, ami megmaradt még a mának?
Meg kell próbáld! Meg kell próbáld! Nekünk nincs ami ellenáll.
Lesz még holnap, minket várnak. Mi az ami nekünk ellenállhat?

Ki marad majd a barátom? – Menyhárt / Demjén

Ezer élmény, ezer fénykép ezer barátságról szól.
Ezer új nyár, ezer új táj hív a messzi távolból.
De a lényeg benned nyílik szét.
Az, hogy az élet egy végrehajtott lét.
Veled élek, veled érzek, veled jó és mást nem bánt.
De a vélt kép és a vélt fény ezernyi bajt hoz ránk.
Ezért régen érzem, mennem kell.
Talán távol vár egy biztos hely.
refr.: Ki marad majd a barátom? Hol kopoghatok majd, ha fázom?
Mert a vándor minden mástól távol jár.
Ki marad majd a barátom? Ha túl a sok részeges álmon
visszaszédülök, s itt lent már senki se vár.
Másképp élek, a holnap is másról szól.
Egészen mástól félek, de senki sem válaszol.
Mert a lényeg bennünk nyílik szét.
Az, hogy az élet egy végrehajtott lét.
refr.

A motor és a rock n' roll – Menyhárt / Demjén

Te velem leszel öreg, s velem vagy fiatal.
Ha nem fog meg az idő, s veled dől le a fal.
Ki együtt maradt velünk még emlékszik jól:
csak egy valami segít: a motor és a rock n'roll.
Ha nem elég a spiritusz a lelkeinkben,
nem jutunk el sehova az életünkben.
De veszteni nem tudunk más, ami szól:
a szívünkben, ha robog a motor és a rock n' roll.
A pénz vagy az arany vagy egy toronyház:
már több, mint ami kell, s amit megszoktál.
Ha félsz remegsz, izzadsz, vagy a hideg ráz,
mi az, mire szívesen gondolnál?
refr:Éveken át, tán egy életen át visz a motor.
Százezer éjjelen át, színes álmokon át visz a motor.
Ülj mögém hát bátran, szállj a nagyvilágban,
és majd éveken át, tán egy életen át visz a motor.
Én sosem leszek öreg, és én sosem leszek új.
Mert nem zavar az idő, bennem bárhova nyúl,
mert szép és friss a szívem, és akkorát szól,
mint több tíznéhány éve a motor és a rock n' roll.
Nem pont tőlünk szürke az ég, a napfényeknek mi többet is elhinnénk.
Ha meglátnánk, amit szeretnénk, a csukott ajtón is átmennénk.
refr.

Aki mellénk áll – Holló / Demjén

Elfutunk annyi szép mondat elől,
hamis szél fúj a nagy szavak felől.
Húuu... Te vagy itt nekem. Mindig is így legyen.
Nem tőlünk más most a világ, csak egy szűk sugár néz le rám és rád.
Húuu... csepp a tengerben. Nem baj, csak így legyen.
A valóság eljön még. Ide várjuk együtt rég.
refr.: Aki mellénk áll, az a földön jár.
Hiszen itt van dolgunk.
De a földtől az ég nincs távol már.
S lehet, ott van a sorsunk.
Húuu... Nem vagy egyedül, bárhogy is éreznéd.
Mindennap egy új kép jön elénk, hamarabb, minthogy bármit értenénk.
Húuu...Ez az életünk. Közel és távol rég.
Vissza nem fordítható, félig rossz, és félig jó.
refr.
Gyere hát és állj mellénk, hiszen itt van dolgod!
Gyere hát és állj mellénk, kezedben a sorsod!
Gyere hát és állj mellénk!
Gyere hát és állj mellénk!
refr.

Ezzel még tartozom – Menyhárt / Demjén

Van néha úgy, hogy megbocsátunk.
Van néha úgy, túl hamar elválunk.
Az új, nagy csodát még magam is várom.
Ezzel még tartozom.
Véletlen volt, az, ahogy indult.
Véletlenül igazán (nagyon is) jó volt.
Én rontom el valahol mindig.
S már hozzád sem tartozom.
Szenvedni nem jó, és azt titkolni kell.
Én sem ordítottam fel.
De hogy miért nem tettem, még most sem tudom?
Ezzel még tartozom.
refr.: Sírnék, de azt régen sem tudtam.
Rohannék hozzád, de a kulcsod másnál van.
És ez nem jó. Rossz ez így nagyon.
Még hozzád tartozom.
Elmondanám, de ma sincs szó rá,
a késői könny mért válik sóvá.
Sós könnyedet oldja fel csókom.
Ezzel még tartozom.
refr.

Egyirányú utca – Závodi / Demjén

Valahol vagyok én, nem kell keressél.
Tudom jól, valahol engem szeretnél.
És nem lesz baj, egyszer majd rád találok még.
S akkor együtt lesz majd szép. Várj még! Várj még!
Amikor fúj a szél szállnék, repülnék.
S ölelő örömöd visszaölelném.
Addig nincs baj, míg e dal eljut hozzád.
Akkor sincs baj, ha te máig sem tudnád.
refr.: Nekem még egyirányú most is az utca feléd.
Senki nem jött szembe még.
Nem fordulhatok vissza sem, hisz a jelzés megtiltja rég.
Nekem még egyirányú most is az utca feléd.
Nem tolatok visszafelé. S ha túljutok a célon
És te nem vársz rám, van más hely még.
Lehet úgy, nem is látsz, s nem fogsz futni elém.
Fut a perc, de ha vársz, mindig ott a remény.
Hát ébredj fel, ezer szép éj vár még ránk.
Ezt vártuk rég, s tovább úgyse várhatnánk.
refr.:
Egyszer majd rád találok még.
S akkor együtt lesz majd szép. Várj még! Várj még!
refr.

Rózsaszín köd szállt ránk – Menyhárt / Demjén

Van, ami készen vár, van, ami nem jöhet össze.
Van, kinek jól vetett ágy jár, s van, kinek csak a képzelete.
Velem a sors jól bánt, hirtelen vitt hozzád.
Rád azonnal éhes lettem. Miért hagyod, hogy éhezzem?
refr.:Rózsaszín köd szállt ránk, és repülünk messze a fénybe.
Ha messzire elszállnánk, majd hozz le a földre.
Van, aki mindent félt, van, ki magától félt.
S van, ki feláldoz mindent egyszeri pillanatért.
Bár sohase láttál még, ne mond, hogy őrültség.
A szerelem attól lesz szebb neked, hogy tilos kapukat nyithat meg.
refr.
Annyi a könny, s később annyi a baj.
A nevemet meg sem mondom.
Csak álmomban látlak, de nagyon imádlak.
És lehet, hogy egyszer visszavárlak.
refr.
Vagy hagyj fenn az égben.

Jó hír kell – Závodi / Demjén

Megpihensz egy vén tölgy alatt, rábámulsz a búcsúzó nyárra.
Fölötted árnyat ad az idő ősi fája.
Mindent tud sok száz év után. Háborúkat, gyászt túl is élt rég.
Csendben altasd el magad az idők fája alatt.
Majd ha alszol, és az öreg tölgy lombjával megérint.
Elmeséli, mennyi minden volt, s mennyi minden lesz megint.
Megpihensz egy vén tölgy alatt - apáink is tölgyek lesznek egyszer.
S amíg szívből szólnak rád hidd csak mindet el.
refr.: Egy jó hír kell. Ha a tenger mélyén jársz,
csak ezzel bukkanj fel hozzánk.
Egy jó hír kell. És ha megfejtetted már,
mit a vén fa súgott, most mondd el!
Mi hallgatunk majd rád, csúf időben jól jön mi tiszta.
Úgyse sírnánk már vissza, mi szót sem érdemel.
És egy éjjel dühös villám csap le majd a büszke tölgyre.
Annyi száz év nem segít nekünk, egymagunk leszünk.
refr.

Álmaimon át – Holló / Demjén

Velem megtörtént már, fejére állt a tény s az érzelem.
Csak az szólhatna rám, aki soha nem hibázott semmiben.
Velem megtörtént már: majdnem karjában tartott az őrület.
Mindig volt aki várt, és én tudtam jól, hogy ő szeret, csak ő szeret...
A világ csak az éjjel s a nappallal mérhető.
Nekünk álmot kínál, ami még elérhető.
refr.: Álmaimon át láncra ver sor régi emlék.
Mi egyszer jó volt, most még édesebb.
Álmaimon át most is éppen hozzád mennék.
Szépítsd meg az életem álmaimon át!
Voltam közöttük is, akik az árnyékos oldalon járnak.
Talán emlékszik rám, kit épp ott találtam meg barátnak.
A világ csak az éjjel s a nappallal mérhető.
Nekünk álmot kínál, ami még elérhető.
refr.

Miért maradtunk gyermekek – Demjén

Miért maradtunk gyermekek?
Mind azok vagyunk, bár rég nincs kinek.
Rég nem földi a szeretet.
Ami kell nagyon, mert minden más,
amit elhiszünk, nem több mint ámítás.
Miért maradtunk gyermekek?
Miért találunk mindig új helyeket?
Ott, hol játszanunk lehet?
Bár van sok ilyen hely, de kit érdekel,
ha nincs, ki őrző szemével ránk figyel.
Az, aki büszke volt rám, az, aki védett,
álmomban, ha menekülök, az ő karjába érek.
refr.: Nézz le rám úgy, ahogy szoktál,
fiad felnéz az égre, s megpihenhet végre.
Nézz le rám úgy, ahogy szoktál,
s altass el, mint sokszor már.
Miért maradunk gyermekek?
Mert az időből nem oszt eleget, aki úr időnk felett.
Ki sem nyílt szemed, csak képzeleted keres választ rá,
mi a függönyön túl lehet.
refr.