Demjén Tizenhárom (1998)

Néha eltűnünk – Demjén

Néha eltűnünk,
de biztos, hogy itt leszünk,
ha szürke évek tengerén
lesz biztos hely nekünk.
Újra itt vagyunk,
és sok mindent itt hagyunk,
és a zűrös évek szürke tengerén
nem leszünk egymagunk.
refr.: Hogyha eltűnünk, csak egy szó kell.
Mikor van számunkra egy jó hely,
itt leszünk.
Hogyha eltűnünk, csak egy szó kell.
Mikor van számunkra egy jó hely,
itt leszünk.
És szóljon a dal,
sose bántson a zaj!
Megszólal az ének,
és mindent betakar.
Amíg itt vagy Te,
amíg itt vagyok én,
ezer évig elélünk
az idő peremén
refr.:
Hívjál szüntelen,
nem tarthat fel semmi sem,
bármilyen messziről jövünk,
nem késünk el sosem.
Ne számolj éveket,
csak élvezd az életet,
s ha egy csepp könnyed elszökött,
Itt leszünk majd veled.
És szóljon a dal...

Felnőtt gyermekek – Menyhárt / Demjén

Ugye voltál gyermek,
még most is vagy?
Lerohantak az évek,
az idő elhagy.
Bámuló szemmel,
újra nyíló szívvel
játssz mindent át.
Mit az élet kínál neked.
Felnőtt lettél, azt hiszed.
Hiszen most, is játszol,
s komolyan veszed.
Pedig a rejtély,
mit soha meg nem leltél,
még most is vár,
ahogy megjöttél, és indultál.
refr.: Azt mondom - játszunk tovább!
Újra álmodjunk hát,
mint a felnőtt gyermekek.
Még mindig tiszta szív,
és ha valami hív,
kell, hogy újra ott legyek,
hol voltam rég.
Az kell most még.
És eljöhet egyszer, hogy azt hiszed,
mert ősz hajú lettél, öregebb szíved.
Pedig most érzed,
gyermek lett a lelked,
és szállnál még,
ahol még szebb az ég neked
refr.
Azt mondom...
Mint voltunk rég, az kell most még.

Tűz és vágy – Menyhárt / Demjén

Néha kell, hogy önmagad
újra vadnak érezd.
Kell egy elképzelt futás
szabadságodért
Álmodj újra szárnyakat,
szállj mind szenvedélyed!
Ez egy új fellángolás
az életért.
Mint éji lepke szállj,
melegnek és a fénynek.
Mert a végső cél neked,
csak a tűz lehet!
refr.: A vágy, a tűz
lángjaiba űz.
De ne ijedj meg,
úgyse menekülsz.
Mert a tűz, a vágy,
s benned a parázs.
Így sosem égsz el,
véd a varázs.
Így születtünk hát...
A tűz az életünk.
Mindegy, hogy lassan éget el,
vagy gyorsan elmegyünk.
refr.
A vágy a tűz...

Az angyalok útján – Menyhárt / Demjén

Száz látomás elér.
És a kép most is bennem él.
Rég volt, gyermek voltam még,
amikor összeállt a kép.
Amin majdnem minden volt,
álnokok és jók,
csöndesek s háborgók.
Sok év, s nem sok változott.
Ha csak én meg nem változok...
Lehet jó pár évem még,
hozhat új reményt,
a holnap házaként.
refr.: Aki angyal volt,
szárnyalt, és nem szólt.
Régen tudta a választ, s nem félt.
Betakart száz ég,
s most újra ébredtél.
Kitől kérjed a választ?
S miért?
Száz látomás elér.
A tiéd ne add fel semmiért!
Összetörhet minden kép,
vagy a holnap nem lesz szép:
az emlék ott van még.
refr.
Aki angyal volt...
Hát hívj esőt,
vagy jó időt!
Ez mind csak egy ránc az arcodon.
Szállj! Mindannyian szálltunk már.
Aki száll, az az angyalok útján jár.
Szállj! Mindannyian szálltunk már,
s a fény, lehet, csak a holdon vár...
refr.
Aki angyal volt....

Nyiss ajtót hát – Holló / Demjén

Ledőlt a nagyfal, nő az esély:
soha sem állhat most már semmi közénk.
De ez nincs így még! Hiú remény...
Úgy, mint a gomba eső után,
személyes falak nőnek egymás után.
Belül te és én, s nem látunk át
a fal tetején
refr.: Gyere nyiss ajtót hát,
van tán egy út a lelkeden át,
ahol könnyebben érlek el téged,
Jóbarát.
Kérlek nyiss ajtót hát!
Van annyi jó, és rossz ami bánt,
és azt könnyebben oldjuk meg együtt
nyitott ajtón át.
Nyiss ajtót hát!
Nem hiszem el, hogy hiába szólt,
aki időben a fal ellen szónokolt.
Nem hiszem el, hogy kell majd nekünk
személyes fal, amit pont mi emelünk.
Te oda húzol,
a szív ide hív,
egymásra lelni
legyen mindig egy híd!
De ez nincs így még. Hiú remény...
Ugráljunk tán úgy, mint azelőtt!
Meglátni, most mi van a falak mögött.
Pedig nincs ott más,
csak te meg én - a fal tetején.
refr.
Nem hiszem el, hogy hiába volt
aki időben a fal ellen szólt.
Nem hiszem el, hogy kell majd nekünk
személyes fal, amit pont mi emelünk.

Nekem szűk a világ – Menyhárt / Demjén

Úgy voltunk rég,
minden elég.
Nem volt semmink, s nem volt túl sok hely még.
Lassanként nőtt indulatunk.
Lassan elhittük, hogy mindent megkapunk.
Elég volt szűk kis hely,hol összebújt két ember.
Szívünk melegéből semmi sem szállt el.
Így voltunk rég.
De megváltozunk.
Talán túl sokat ígér, mit láthatunk.
Rohanunk mindenért,
kell, amit más elért,
mert csak így érzed:
teljes az élet.
Egyszer majd rádöbbensz tán:
te is megváltoztál.
Rohan az élet,
ezután fel sem veszed.
Ahogy hajtod a mindent,
ami szép volt, semmit sem jelent.
refr.: Nekem szűk ez a föld.
Keresek egy újat.
Nekem szűk ez az ég.
Álmodok egy újat.
Nekem szűk ez a ház.
Építek egy újat.
Nekem szűk ez az ágy.
Akarok egy újat.
Nekem szűk a világ...
Ez nem is baj.
Ez mind nem zavar.
Hisz az erdők, s fák is mások, mint tavaly.
Mindenki mást akar,
másképpen szól a dal.
Ilyen az élet,
más ahogy élek.
Nem baj, ha rájössz, és nem fáj.
Nem is kell mit elhagytál.
Rohan az élet,
bár kicsit gyorsan szaladunk.
Talán túl sok mit hajtunk,
talán mindent akarunk. Hajt az idő
refr.
refr.

A zenekari busz – Závodi / Demjén

Csomagolj, utazunk!
Sokáig nem vár rád a buszunk.
A színpad messzire vár.
Jó lenne ott lenni már.
Nem lesz túl kényelmes út,
amikor ritmust kattogva fut mind a négy kerék.
Tudjuk nagyon hosszú út vár még.
refr.: Egy, két, há, négy és beszállás!
A potyautasoknak lyukasztás.
Míg nem szükséges, nincs megállás.
De akkor nagyon gyorsan mindenkinek kiszállás!
Egy-két sör, be a gyomorba,
csakhogy soha ne legyek nagyon mogorva.
5,6,7 óra, s itt van a cél,
hova zenekari buszon végre megérkeztél.
Utazunk, szeretünk.
Volt néha mindenhol egy kedvesünk.
Így éltünk rég. Csoda, hogy élünk még.
Néha bőröndben lakunk,
és soha meg nem áll a buszunk,
s eljön, ha te vársz.
S tán egyszer hozzánk is felszállsz...
refr.
Hány ezer hely, hol maradnál,
de az autóbusz csak terád vár.
Nincs hát más, elmegyek,
s majd színpadról integetek
refr.
...soha ne legyek nagyon mogorva.
Valaki ordít, hogy: A pokolba!
Az énekes lenn maradt a bokorba!
Egy, két, há... újra visszamegyünk,
mert holnap újra kell majd az énekesünk.
A sztrádák tengerén átutazunk,
de egyetlen földutat ki nem hagyunk.
Egy-két órára elalszunk,
s hogy utazunk egy buszon arról álmodunk.
5,6,7 óra, s hazamegyünk,
S tán a zenekari buszon épségben érkezünk.

Mindig arra mennék – Závodi / Demjén

refr.: Mindig arra mennék, hol semmi remény.
Át kell lépnem a sors küszöbén.
Mindig arra vágyom, mire semmi esély,
s végül elnyerem én. Jövök, ne félj!
Vannak célok, hol nincs nagy veszély.
Könnyen végére érsz.
Így nem kell! Oooh!
Ne ennek élj!
Mind, mit így kapsz, hamar veszted el.
Könnyen jött, s úgy megy el.
Ez nem kell! Oooh!
Nem izzít fel! S az kell!
De van mindig egy csodahatár.
Az kell, és az, ami mögötte vár.
Hajt a vérem, s tán segít az ész,
és súgja oda is érsz.
refr.
Pont az kell, miért harcolni kell,
semmi más nem érdekel.
Pont az kell! Oooh!
Hát érjük el!
De van mindig egy csodahatár...
refr.
Minden kell, túl a képzeleten.
Olyan cél, ami te vagy nekem.
Hajt a vérem, s tán segít az ész,
és súgja, oda is érsz!
refr.

Az élet gyors – Závodi / Demjén

Kérlek, hagyj elmenni!
Éppen nem kell senki.
Miért kell rám rohanni?
Egész más vagyok, mint látsz,
velem biztos rosszul jársz.
Kérlek tudj elhagyni!
Nem kell megsiratni!
Nem tarthat vissza semmi.
Egy időre, bárhogy vársz,
messze mentem, s nem találsz.
Később tán egy hosszú vándorútról
majd elhozom amit vársz.
Később talán majd az leszel nekem,
ki életemben a legfőbb ponton állsz
refr.: Nem kell, nekem nem kell,
amit együtt ronthatunk el.
Most engedj el, mennem kell!
Az kell, csakis az kell,
amit magunktól érhetünk el.
Hát engedj már,
mert az élet gyors,
és sokáig nem is vár.
Kérlek, nézzél széjjel,
mi vár, ha nem mennék el:
sok értelmetlen éjjel.
Így ha máskor erre jársz,
engem itt már nem találsz.

Most ne nézz így rám – Demjén

Sejtettem rég, hogy ennyi elég,
de a valóság széjjeltép.
Hideg a szó ajkaidon,
és semmi sem fájt így még.
Mi előtte volt, lehet igaz, nem láttam a mámortól.
Most elszakadunk, s én megtanulok zuhanni az égboltról.
Azt, ami van, nem értékeled,
csak amikor már elveszett.
Süket és béna és vak vagyok,
és nem segítenek az angyalok.
refr.: Tudom nincs, ki engem szán,
legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán,
üvöltőnek, de nem szól szám.
Tudom nincs, ki engem szán,
legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán,
legalább most ne nézz így rám.
Bús a világ, vigasztalj hát,
te tudod, ki vár majd rád.
Én itt maradok,
s már nem zokogok ha idegent csókol szád.
Azt, ami van nem értékeled,
csak amikor már elveszett.
Süket és béna és vak vagyok,
s nem segítenek az angyalok.
refr.

Szerelemből buktam el – Menyhárt / Demjén

refr.: Szerelemből buktam el.
Mindig azt rontom csak el,
ha az ember felnőtt fejjel
az életből felel.
A nyelvtanóra kezdetnek érdekes.
Nyelvórán nem volt rossz dolgom.
(Valaki súg, van aki súg.)
Lehet a kérdés több ismeretlenes,
őket mind sorban megoldom.
(Valaki súg, van aki súg.)
Nincs semmi baj, a memóriám soha el nem hagy.
Megoldatlan már, egyedül talán, ma is csak te vagy.
refr.
Ha sorba vesszük mindenki érdekel.
S van, ki azon is túl.
Valaki hív, van ami hív.
Emlékszem rád, a memóriám soha el nem hagy,
Megoldatlan már, egyedül talán ma is csak te vagy
refr.
refr.
Ha te így rontottad el,
ahogy én tettem haver,
gyere állj mögém a sorba,
s énekeljük el:
refr.

Amíg élünk szeretni – Holló / Demjén

Amit kapsz e világtól szórjad szét,
hova vinnéd el?
Aki jött, s akit hívtak mind rájön még,
hogy menni kell...
Hová vinném el, ami nem volt az enyém?
Mindent kölcsön kaptuk rég,
egy a miénk.
refr.: Amíg élünk szeretni,
s mindig szeretve lenni ezután. Minden éjszakán.
Csak az együtt élt álom
a miénk e világon, igazán. Nem vehetik el talán...
Ami szent, mint az élet,
s még túl is élhet,
ha te gondolsz még akkor is rám.
De ne gondolj erre, hisz távol még,
fiatal vagy, s szép.
A világ, amit ad, mért ne élveznéd,
amíg még tiéd?
Egyszer biztosan rájössz majd, hogy mi a tét,
mindent kölcsön kaptunk rég, egy a miénk:
refr.
Egyszer biztosan rájössz majd, hogy mi a tét,
mindent kölcsön kaptunk rég, egy a miénk:
refr.

Mit vársz bolond – Holló / Demjén

Felhő jön minden felől.
Az ég könnyet sír minden tetőn.
Mit vársz bolond,
mért állsz a hulló esőn?
Arcod kicsorbult kő,
most könnycsepp gurul minden redőn.
Mit vársz bolond,
mért állsz a hulló esőn?
Megértem én,
a végső tisztulást az égből várod rég.
Korán van még, ne várjad még!
Tiszta vagy, s még úgysem értenéd.
Korán van még, ne várd azt még!
Hosszú még az út, hosszú még a lét.
Ne végy erőt a nyers időn!
Mért állsz a hulló esőn, mért állsz a hulló esőn?
Napfény süt minden felől,
száz gyermekhang száll a dombtetőn.
Mit vársz bolond, mért állsz a képzelt esőn?
Én elhiszem,
hogy nem tudsz bízni már sem jóban, sem másban.
Hát nézz körül, hát nézz körül!
A holnapért a tegnap elmerül.
Korán van még, ne add fel még!
Hosszú még az út, hosszú még a rév.
Ne végy erőt az új jövőn!
Mért állsz a hulló esőn?
Gondolkodj el az új jövőn:
nem kell, hogy állj a hulló esőn!