Demjén Hat (1993)

Nyomjad a pedált – Menyhárt / Demjén

Itt vagy megint, látom a szemed,
néhány perc sok millióból veled
azt jelenti: még értelek.
Tíz tonna el nem küldött levél,
Tíz könnyű dal, ha téged elér:
könnyebb lesz velem megfejtened.
Mert én is így gördülök feléd,
mint lejtős úton fut a kerék.
Nincs fék ma még, nem is lehet,
szállj fel közénk, mert itt a helyed
Most is egy az út, más nem is lehet,
ugyanarra gördülnek a kövek.
Sok ezer közül én egy leszek.
refr.: Nyomjad a pedált, míg robog a gép.
Bőgjön a motor, minek a fék?
A lényeg a zene. Minden ráér.
Nyomd most is, ahogy valamikor,
nem lehet bajod, míg visz a motor,
csak szívet ne cserélj bármi másért.
Nem baj, ha őszülne a hajad.
Az se baj, ha szíved néha kihagy.
Fogadd ezt el úgy: ez mind te vagy.
refr.
Szíved a motor. S a boldogság,
ha egyszer eladod, nem figyel rád.
Tudom, mert engem is itt hagyott már,
de néha-néha visszatalál.
refr.

Hogyan tudnék élni nélküled – Menyhárt / Demjén

Valahol most is félnek. Hangosak a sóhajok.
Sűrűbben hullnak a könnyek, romba dőlnek tegnapok.
Mit mondjak én, míg kezem elér?
Úgy, mint egy szörnyű álom, néha-néha földereng:
az, ami mással történt, történhet velem. S veled.
Nem kell, hogy félj, nincs semmi veszély.
Hogy bármi is elszakít tőled,
azt senkinek nem hiszem el.
refr.: Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
Nem történhet semmi sem veled,
míg létezem, és érzek.
Hogyan tudnék élni nélküled?
Összeköt az élet.
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.
Jobb, ha erről nem beszélünk tán.
Mert annyira őrültség.
Annyi boldog pillanat vár rám
karodban még. Meg kell, hogy értsd:
bármi is elszakít tőled,
azt senkinek nem hiszem el.
refr.
És ha egyszer arra ébrednék:
ránk szakad a föld és az ég.
Ölelj gyorsan át jól,
Tűnjünk el a mából. Jövőnk felé.
refr.

Detonátor – Menyhárt / Demjén

Ez a lány már tudja, hogyan bánjon a tűzzel.
Meneküljön el, ki fél, hogy bajba kerül.
Szeme lángot szór. Ha egyszer jól belenézel,
visszanéz egy fel nem robbant bomba belül.
Van, aki fél, van, aki nem. S ha valakit épp vársz:
rövid az éj, hadd legyek én, akivel elszállsz.
Annyi szürke arcot hoz elénk az élet.
Vedd már észre azt, aki a tűzhöz is ért.
Valamikor, valakiért úgyis elégek.
Szemeiden látom a fényt, ami eléget.
refr.: Fogj át, és légy egy kicsit bátor!
A kezedben ott a detonátor.
Robbanj, hogy essünk ki az ágyból,
nem okozhat senkinek se bajt.
Gyere végre, gyere végre,
veled együtt szállok fel az égbe!
Jön a nyár, s ez tűzveszélyes évszak a nőknek.
Százezernyi fel nem robbant bomba hevül.
Valamikor, valakiért úgyis elégek.
Úgyse leszek én egyedül, aki repül.
refr.

Nincs fék – Závodi / Demjén

Úgysem futhatsz el, mert az idő utolér.
Újra eltűnt egy nyár,
régen nem számolom már...
Ígérget, megéget, és elszáll.
Mint egy rossz szerető,
áltat és megcsal az idő.
Hajszol utolér, de nem vár.
Minden éj és minden nap egy újabb várakozás,
elpocsékolt évek után jön-e még valami más?
refr.: Nincs fék az idő kerekén.
Nincs fék, nem is fékezem én.
Más kell üres éveimért:
száz csók, s ami még belefér.
Ne várj, míg az óra lejár, és késő már!
Egy percet se várj!
Késő lesz már...
Tavaszt hirdet a szél,
nyújtózik mind, ami él.
Sosemvolt tavaszként te jöttél.
Minden éj és minden nap egy újabb várakozás,
elpocsékolt évek után biztos jön valaki más.
refr.
Minden éj és minden nap egy újabb várakozás,
elpocsékolt évek után jöhet és jön is még valami más!
refr.
Ne várj, míg az óra lejár, ne várj!

Együtt érkezünk együtt távozunk – Menyhárt / Demjén

Válaszra vár gyermeked,
Hisz új neki még ez a világ,
Épp úgy, ahogy neked.
A hajunkban már rég nincs virág,
Ha kitűzöd, lesz, ki nevet,
S lesz, aki orrba vág.
Ezért az lenne jó, azt hiszem:
Legyen egyik kezedben virág,
És a másikban kezem.
Annyi fal ledőlt, és annyi nőtt...
Hát hogyan is látnád, ki szeret?
És ki az, ki meggyűlölt?
Azért minden fal sötét oldalán
Néha átszökik egy-egy dallam,
és lesz, akit megfog tán.
Mi tomboltunk mind, ahogy most is még.
Hiszen gyermekek vagyunk, mint rég.
Az arcunk kemény, sokat edzették,
Mégis meghalunk egy jó szóért.
refr.: Együtt érkezünk, és ha távozunk, kinek lenne mindegy, amit itt
hagyunk?
Együtt élhetünk, együtt álmodunk.
Maradjunk így, együtt, amíg játszhatunk!
Mi is tomboltunk rég, itt bent most is még.
Hisz gyermekek voltunk, és leszünk, s kell minden új játék.
Ezért az lenne jó, azt hiszem:
legyen egyik kezedben virág,
és a másikban kezem.
refr.

Bűnök nélkül – Holló / Demjén

Úgy élni éveken át: ezt tilos, azt ne csináld!
Úgyis megbánnád. Hiába is próbálnád.
Van, ahol az a szabály: vedd el, csak ne kiabálj!
Amíg mást nem bánt, ami neked úgy is járt.
Bűnök nélkül? Nem hiszem, hogy ártatlanabb lennék.
Bűnök nélkül? Néha magam ellensége lennék.
Bűnök nélkül, ó, kedvesem, ma nem bújnék melléd!
S mind a ketten szenvednénk.
Ezért most, az egyszer még: bűnös leszek!
Engedd, hogy veled legyek, nem bánnám bűneimet.
Együtt ébrednénk, s mind a ketten éreznénk:
Bűnök nélkül? Nem hiszem, hogy ártatlanabb lennék.
Bűnök nélkül? Mért ne tegyük azt, mit épp szeretnénk?
Bűnök nélkül, vágyainkat magunkba rejthetnénk,
s mind a ketten szenvednénk.
Ezért most, az egyszer még: bűnös leszek!
Nem hiszem, hogy valaha, ott, fent megkérdeznék: miért?
Miért voltál boldog, pedig más volt a dolgod.
Bűnök nélkül? Nem hiszem, hogy ártatlanabb lennék.
Bűnök nélkül? Néha magam ellensége lennék.
Bűnök nélkül, ó, kedvesem, ma nem bújnék melléd!
S mind a ketten szenvednénk.
Ezért most, az egyszer még: bűnös leszek!
Van, amikor bűnös az, ki nem teszi meg, mit tennie kell.
Van, akiért bármit tennék, azt hiszem, ez most épp te leszel!

Fejünk felett húznak el... – Demjén

Minek bámulsz bele a múltba,
Hisz pár év múlva te is ott leszel.
Számold össze mind, ami jó volt,
De a harmadik ujjadig sem jutsz el.
Édes a szád, mint a csokoládé,
Amíg az ízét néha nálam hagyod.
Rövid a sír, és hosszú az élet,
Míg reggelente rájövök, hogy nálad vagyok.
Lehet az ajtódon zár,
Bár te sem emlékszel már, kit kéne kint tartanod.
Amikor nagyobb a szám, mint a sok lyuk a gatyán,
Kint maradok, és hallgatok.
Nem az a baj, hogy nincs elég hely,
Néha több, mint amit álmodok.
Az a baj, hogy most is víz alatt élünk,
S fejünk felett húznak el a csónakok.
refr.: Ne csak azt tudd, hogy kell élni,
élni hagyni is tudni kell.
Megszoktuk már nekünk semmi sem új.
Csak az a gazdag, aki újra tanul.
De kinek elég, csak mondani szép, tőlünk bárki élhet gondtalanul...
refr.
Nem az a baj, hogy nincs elég hely, néha több, mint amit álmodok.
Az a baj, hogy most is víz alatt élünk, s fejünk felett húznak el a csónakok.
refr.

Ússz át velem éjjel a folyón – Závodi / Demjén

Úgy, mint a fény
A víz tetején,
Úsznál a vágy tengerén.
A vágyad a víz,
Az út a folyó,
Tengerbe érni volna jó.
Az élet se más, széles folyó, majd célhoz érsz.
Éppúgy, mint a víz, felhőkbe szállsz, s visszatérsz.
Nincs, mitől félj,
Tán nem is volt,
Úsztam már át éjjel a folyót.
Nem csak a fény véd egyedül.
Hisz fél életünk árnyék csupán.
Van még egy láng, mélyen belül.
Biztassa azt, ki most is még árnyékban áll.
Nincs, mitől félj,
Tán nem is volt,
Úszd át velem éjjel a folyót!
A vágy sosem bűn, bárhogy élsz,
Hisz ez mozdít, s ez visz még tovább.
A felkínált csodát más is élje át!
Amíg tudsz, addig élj, úgy, ahogy élsz.
Mégse húzd le a mérleg egyik oldalát.
Ha a mérleg megáll, mozdítsd, hogy éljünk, élj!
Nem csak a fény véd egyedül.
Hisz fél életünk árnyék csupán.
Van még egy láng, mélyen belül.
Biztassa azt, ki most is még árnyékban áll.
Nincs, mitől félj, tán nem is volt,
Úszd át velem éjjel a folyót!

A holnap a cél – Menyhárt / Demjén

Ne felelj, ha csöng a telefon,
Hogyha úgy érzed, hogy más is hall a vonalon.
Ne beszélj, ha most is azt hiszed,
Hogyha bármit szívből mondasz, az rossz lehet neked.
Nem vagy más, csak egy szürke nagykabát.
Neked úgyis majdnem mindegy, melyik színt is öntik rád.
Izzadsz éjjel, agyad úgy jár, mint a gép,
Amit elrontottál tegnap, ma is újra éled még.
Elmúlt rég ma már nem lenne nehéz,
Hogy a régi félelmekkel farkasszemet nézz.
Nem kell többé az a sok szürke kabát,
Miben annyi gyáva ember jól meghúzta magát.
refr.: Ma holnap a cél.
Ami volt, azt fújja el a szél!
Ma a holnap a cél.
Legyen boldog mind, aki remél.
Van még most is, ki pont arra tanít:
Ami régen elmúlt egyszer, az megfiatalít.
S vannak sokan,
Kik a lelkük erején tudtak embernek maradni a nagy dzsungel idején.
refr.
Van, kinek az egész élet úgy alakult: sose
harcolt meg semmiért.
De van, kinek a boldogságig hosszú az út, és ki
sohase adná fel, s nem a
tegnapok fényén élt.
refr.

Mind egy szóra várunk – Holló / Demjén

Mind egy szóra várunk, érzem rég.
Amit nem találtunk eddig még.
Néha nyelvünkön van, s mondhatnánk,
s úgy elillan, mint a boldogság.
Én csak egy vagyok sok százmillióból,
ki úgy érzem, hogy létezem.
Végtelenből jöttem, s úgy, mint más is,
végtelenbe érkezem.
Mégis fontos lenne tudni végre:
Miért jövünk? És miért megyünk?
Szürke átjáróház jut csak nekünk?
Mozgófilm az életünk?
Mind egy szóra várunk, érzem rég.
Meg nem fejtett létünk benne ég.
Van-e remény, hogy meghalljam még?
Mielőtt örökre elmennék?
Tudjuk azt, ami volt már.
Megkísértjük azt, mi nincs talán.
Mert a vágy, mint az óra, jár.
Hm hm… meg is kínoz, sok-sok éjszakán.
Csak egy szó kéne már.
Csak az a szó kéne már...
Mind egy szóra várunk, érzem rég.
Biztos megtaláljuk együtt még.
Hamis dallamokból így lesz szép.
És a félelmekből békesség.