A Föld könnyei – Menyhárt / Demjén
Az a lét, amit élünk, csak egyszer miénk
Ez a hely, ahol érzed, hogy otthon vagy rég,
Ez a föld tele könnyel
Mit a szó melegével
És a szívünkkel szárítunk fel
Míg a múlt ezer harcról és gyászról mesél
Van egy út és a holnap tán békét ígér
Ez a Föld tele könnyel
Mit a szó melegével
És a szívünkkel szárítunk fel.
Ígéret mellé most a valóság is jár
Miért nem járnak együtt kéz a kézben már?
Eltévedni könnyű, ha megtévesztett más
Nézz körül, hogy rátalálj és új világot láss!
Az idő úgyis elszáll, mint mással szállt rég
De míg élsz, mindig érezd, hogy otthon vagy rég!
Ez a föld tele könnyel, mit a szó melegével
És a szívünkkel szárítunk fel.
A tegnap elmúlt, de az igazság még vár.
Együtt kéne végre megtalálnunk már.
Éltek már e földön, kik rég megmondták:
Hazugság az több lehet, de nincs két igazság!
Míg a múlt ezer harcról és gyászról mesél
van egy út, és a holnap tán békét ígér.
Ez a föld tele könnyel, kit a szó melegével
És a szívünkkel szárítunk fel.
Elhibázni nem lehet
Lépj át minden árkon
Ébreszd újra lelkedet
S jöjj el mindenáron!
Ez a sors, amit élünk, csak egyszer miénk.
Ez a hely, ahol érzed, hogy otthon vagy rég.
Ez a Föld tele könnyel, mit a szó melegével
és a szívünkkel szárítunk fel.
Az a perc most eljött és nem lesz több más.
Mire vársz?
Ma a holnapnál messzebb kell láss!
Ez a föld tele könnyel,
mit a szó melegével
és a szívünkkel szárítunk fel.
Ez a Föld tele hittel, mit a szó erejével
és a szívünkkel támasztunk fel.
Hiányzol – Menyhárt / Demjén
Nem ébredek fel szívesen
Már a részegség sem old fel, azt hiszem
Oldjon fel az ég önző vágyaim alól
Míg hiányzol
A baj, hogy minden arról szól
Az Idő mindent elrabol
Mert Ő hozott el hirtelen és Ő sodort tovább
S még hiányzol…
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol…
Az utcán épp, hogy létezem
Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem
De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll
Még hiányzol…
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám…
Sose add fel – Menyhárt / Demjén
Világra jöttünk, ugyanúgy, ahogy más
Hogy meg sem köszöntük, nem kell, hogy bánts
Hisz a gyermek még fél, csak arra figyel
Ahol a fény él
A felnőtt is félhet, s néha nem szól ezért
S közben reszket a holnapokért
S van, ki bátran kiáltja:
Ne fogd be a szám
Mielőtt szólnék!
Sose add fel, amíg élsz, hogy odaérsz
Ahol együtt él szívvel az ész
Ha arra vársz, hogy megtaláld
Mit sok hazug éve remélsz
Sose add fel, amíg élsz, hogy odaérsz
Ahol együtt él szívvel az ész
S hogy egyszer végre rátalálj
Ne tudja senki, ha félsz
Sose add fel, amíg élsz…
Mi csendben élünk, de a lelkünk körül
Gonosz szóból szőtt háló feszül
De, hogy széttépjük végre, legyen igaz a szó
Azután már jó…
Sose add fel, míg élsz…
Ref.
Mért adnád fel,
Amíg él a remény te is élsz
Ezért mért adnád fel
Amíg él a remény még
Mitől félnél…
Sose add fel, amíg élsz…
Még repülünk – Závodi / Demjén
Egyszer meg kell születned
S azt mondják, nőj fel és szaladj
Lassan a dolgokat meg kell szeretned
Nehogy a földhöz ragadj
Rázz meg hát, hogy emlékezzek Rád
Hisz régóta közös az út
Mert mi együtt nőttünk gyerekké
S nem bántuk, hogy az idő fut
És ha kérdeznék, mi a legszebb szó
A szerelem az, és nagyon jó…
Még repülünk negyven éven,
Vagy ötven-hatvanon át
Mert míg a szíved húz, nem lesz sosem gát
Ezért ha látsz, csak mosolyogj ránk,
míg szaladunk
Furcsa álmok után
Mert utolérsz majd tán
De csak akkor nevessél, vagy akkor szeressél
S gondolj ránk, gondolj ránk
Azt hiszem, többször kéne születnünk,
mint ahogy többször is halunk
Jó lenne százszor többet szeretnünk,
s többet adni, mint kapunk
Hisz ez az egyetlen jó maradt már,
ezt mért is tagadnánk
Ezért ha kérdeznék, mi a legszebb szó
A szerelem az, és nagyon jó…
Még repülünk…
Egyetlen egy perc – Závodi / Demjén
Késő este jöttél, későn úgy, mint minden, mit szeretnénk
Késsen hát a hajnal, nem kell még a napfény
Várjon még
Ma éjjel megtaláljuk tán a rést időnk falán
S az éj majd a végtelenbe száll
S ott marad talán
Lehet, hogy van, miről már lekéstél
Lehet, hogy túl vagy már sok csodán
Vár még annyi szép, varázsos éj
Hiszen egyetlen perc az életünk csupán…
Csak nézzél szét majd nappal,
minden arc egy kérdés, valamit kér
Ma ránk talált az éjjel, hát várjon
most a hajnal, csak szeressél
Ma éjjel megtaláljuk tán a rést időnk falán
S az éj majd a végtelenbe száll
S ott marad talán
Lehet, hogy van, miről már lekéstél
Hiszen egyetlen perc az élet csupán…
Ennyi az életünk csupán…
Vár rám egy angyal – Závodi / Demjén
Szállnék egyszer majd az égben
Feljebb, mint bárki eddig szállt
Mert ott is vár reám egy angyal
Épp úgy talán, mint lent a földön mindig várt
Rég nem hiszem már
Hogy úgy ér véget a nyár
Hogy a Nap melegéből
A lét gyönyöréből ne kapnál
Inkább hiszem, tán lesz más is még ezután
Mert még sohase volt,
Hogy jobb ne lehetne talán
Ne féltsél hát amíg közelben állsz
Ha egyszer majd messzebbről látsz
Csak szállnék egyszer majd az égben…
ref.
Volt, hogy több is várt, mégse hidd azt hát,
Ha lenézek sok fellegen át, bár megszakadt rég,
Nem fájdul meg újra a szívem
Azt se hidd el még, hogy elszólíthat az ég
Míg kezed a testemen,
Szíved a lelkemen érzem
Ne féljél hát, amíg mellettem állsz
Ne várd, míg csak messzebbről látsz
Csak szállnék egyszer fenn az égben…
Volt, hogy több is várt…
Én tudom, hogy mást is várhat egy angyal
Az angyal nekem Te legyél
Hát ne hagyd, hogy most belém bújjon az ördög
És ne jussak az égbe ezért
Mert én viszlek téged most rögtön az égbe
S, hogy velem együtt oda is érj
Hát fogd be a számat a száddal és csókolj
S az égig egy szót se beszélj
Ne féljél hát, amíg mellettem állsz
Ne várj, míg csak messzebbről látsz
És szállunk egyszer majd az égben…
Sose volt szerelem – Menyhárt / Demjén
Miért beszélünk másról
Úgyis minden kiderül
Hisz az álmoktól s a vágytól
Bolond aki menekül
Csak az ördög ki a jóról lebeszél
Aki rájön mi az élet, Te legyél
Ne higgy csak mindig annyit
Mi a szívedhez elért
Hát úgy vigyázz a holnap
Nagyon megbüntet ezért
Csak az ördög ki a jóról lebeszél
Aki rájön mi a lényeg te legyél
Sose volt szerelem !
Egyszer eljön az életben
Sose várt szerelem
Csinálj rendet a lelkemben
Szerelem előtt nincs rég gát
Irigyel, aki minket így lát
Sose volt szerelem
Vigyél el, ahol más még nem járt
Ránk szólhatna bárki
Ki magába menekül
Aki nem talált még társra
Vagy ott hagyták egyedül
Csak az ördög ki a jóról lebeszél
Aki rájön mi az élet, Te legyél
Sose volt szerelem…
Szerelem előtt nincs rég gát…
Egyszer játszható boogie – Demjén
Fel van rakva a léc
Vagy átugrod, vagy átbújsz alatta
Mindenképp odaérsz
Hol először futsz fejjel a falba
Másnak is távol a cél
S ki nem lesz első, az se lesz bajba
Van, hogy az, aki nyer
Kívül egy hős de belül egy nulla
Ref.: Nekem egy egyszer
játszható őrült boogie az élet
Gyere és játsszd hát velem és
Egyszer magad is érted
A zene szól, az óra még jár
Te meg csak táncolsz az álmod után
Hosszú az út s túl rövid a dal
Hogy utol is érjed
Nálunk a zene a szó
Mi játszunk csak,
hogy egyszer megértsél
S ha egyszer hamis a dal
Megbuktunk,
Nem kell, hogy küldjél
Hamis lesz a világ
Ha nem figyelünk a harmóniákra,
Olyan karmester dirigál,
Aki belevezényel a hazugságba
Nekem egy egyszer játszható…
Valami új kell valami jó kell
Az amit lelkedben réges rég érzel
Van, aki segít s ha kitalálta
Írjon egy kottát és játsszuk utána
Nem értem rég, de mást
mit tehetnék
Csak játszom a boogie-t
Bár rég mást szeretnék…
Törjél szét minden gátat – Menyhárt – Demjén
Törjél szét minden gátat
Ha eléd állnak
Hogy igazad megtaláld
Tépjél szét minden fátylat
Mit eléd szánnak
Hogy mi történt sose lásd
Van még, ki régen vesztett,
De nem fogja fel
A játszma már véget ért
Ő nyert, s ha ezt mi soha nem hisszük el
Feléget mindent ezért
Óh nem, nem vagyunk némák még
Óh nem, ennyi elég
Ref.:Törjél szét minden gátat…
Van még, ki eltévedt és rossz úton jár,
De egyszer visszatalál
És van még, ki megtéveszt és tapsokat vár
Meztelen a király
Igen, ez amit látunk rég
Igen, ez ami bánt
Ref.:Törjél szét minden gátat…
Mondhat most már bármit
Nálunk rég nem számít
Őszi levél, elfúj a szél
Táncol, hazudik, ámít
De minket el nem kábít
Senki sem sír, senki sem fél
Ref.:Törjél szét minden gátat…
Nem kell, hogy megbocsáss - Demjén
Mezítláb mentem a nyárból a télbe
Nagykabátban jártam napsütésben
Rájöttem már, ez voltam én
Boldog voltam, ahol megvetettek
S néhol szívtelen, hol úgy szerettek
Rájöttem már, ez voltam én
Mindig csak a felhők közt jártam
S mire végre visszataláltam
Rájöttem már, hogy lassan menni kell
Mindig csak a fényt kerestem
S végül csak egy árnyék lettem
Rájöttem már, ez vagyok én
Ref.:Nem kell, hogy megbocsáss
Megbocsátott a sors
Nem baj, hogy most így látsz
Mindegy hova sorolsz
Nem kell, hogy megbocsáss
Elég az nekem
Nem bántott senkit még
Kicsorbult életem
Soha nem hittem, hogy nem lehet másképp
S mindig viszafelé sült el a játék
Rájöttem már, ez voltam én
Mindig jöttem, mikor menni kellett
S végleg itt maradtam mind emellett
Nem értem mért, ez voltam én
Volt, amikor messzire szálltam
Többé már nem bír el a szárnyam
Elfáradt már, mégis szállni kell
Mindig álmodtam egy szebb világról
S lassan eltűnök a nagyvilágból
S még nem jöttem rá, mért vagyok én
Ref.:Nem kell, hogy megbocsáss…
