Dalok a szerelemről(1994)

Legyen ünnep – Demjén

Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent,
Ezért létezünk is olyan rendezetlenül,
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
S közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül.
És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,
Amilyen te voltál, amilyen egyszer voltam én
De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre,
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén...
S maradtak hétköznappá szűkült színes álmok,
s maradtunk valósággá törpült óriások,
S itt állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
Refr. Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön,
bár engem rég nem érdekel, pedig égnek a gyertyák,
s a könnyem kicsordul: Miért? Miért nem lehetsz itt közel?
Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön,
de Te messze vagy, nem érlek el;
ahogy égnek a fények, én is elégek, ha nem lehetsz...
Miért nem lehetsz itt közel?
A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet.
Lehetett nagyszerű, de még sincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson Téged;
nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam és beállsz Te is a sorba,
hogy ki melletted áll, annak fogd kezét.
S ha a kép előtted lassan összefolyna
nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért...
Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk,
hogy egy évben egyszer boldogok legyünk.
S itt állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
Refr.

Ne sírj – Demjén

Ne sírj a kedvemért,
töröld meg lelked ablakát
Hadd lássam újra rajta át
álmaimnak tiszta kék egét
Ne sírj
A kedvemért ne sírj
A világ keménynek nevel
Tanítja minden gyermekét
A függönyt gyorsan tépje szét
Mit könny csipkéből a bánat rálehel
Ne sírj
A kedvemért ne sírj
Ne sírj
A kedvemért ne sírj
Ne sírj a kedvemért
Én inkább éneklek neked
S ha több kell könyöröghetek
Vagy sírhatok a te jókedvedért
Ne sírj
A kedvemért ne sírj
Ne sírj
A kedvemért ne sírj

Várok rád – Menyhárt / Demjén

Én tagadom, tagadom azt, hogy bárki
Él valahol és pont énrám vár
De tudom azt, hogy valaki mindig kell
S meglep egy új reggel, ki álmaimban jár
Ez egy kicsi föld nem lehet senki túl távol
Tán egyedül, ki mellettünk áll
Most ne beszélj, ne csinálj múltat a mából
Lehet, hogy más is lát most
Ki holnapot hoz rád
Merre jársz
Merre szállsz
Miért zárod be titkod ajtaját
Nem kell félj
Hiszen ugyanúgy ahogy te
Várok rád
Nem vagy egyedül, akárhogy látod még
Van ki valahol, várt már rád rég
Aki visszanéz, megtalál minden mást
Nem azt ki épp rá várt, bár épp mellette állt
Merre jársz
Merre szállsz
Miért zárod be titkod ajtaját
Sosem dönthet más
Mindent magad kell megláss
Itt vagyok, és úgy élek mint bárki
Csak együtt törhetjük át
a titkaink ajtaját
Miért várjunk tovább
Ha senki nem figyel ránk

Elmúlt egy nyár – Menyhárt / Demjén

Újra eljöttél hozzám
tudom messze jártál
Nem tartozik rám
A nyár mindig nálam vár
Amíg itt van a fészked
Vándormadár
Így múlik egy egy év
visszajössz a fénnyel
S újra messze mész
Bár fáj, mégis érzem rég
Visszatartani téged szívtelenség
Szállj elrepülhetsz már
Elmúlt egy nyár, elrepülhetsz már
Elmúlt egy nyár, elrepülhetsz már
Elmúlt egy nyár
Én rögtön érezném
Hogyha hűvösebb lennél
Mint az ősz s a tél
Szállj fel, Repülj messze el
És ha keres a szíved
visszaútra lel
Szállj elrepülhetsz már
Elmúlt egy nyár, elrepülhetsz már
Elmúlt egy nyár, elrepülhetsz már
Elmúlt egy nyár

Légy hű örökre – Menyhárt / Demjén

Hogyha kérdezed, miért jöttem, mi szél fújt erre
Válaszom, hogy a békés végtelen küldött mindörökre.
Hogyha kérdezed hol jártam, viharokkal szemben,
ilyen úton az egy, mit megtanulsz
Légy hu örökre.
Hmm, mennyit mondhatnék még erről,
Hmm, mennyi szó meghalt már,
lakatok voltak az ajkainkon,
szavunk bilincsben
De az álmunk még így is megmaradt
És mindörökre
Nehogy azt hidd, hogy vége,
nagyon is távol még
szabadon szívni az új levegőt,
Azt mit vártunk rég,
Nehogy azt hidd, hogy vége,
hisz annyian vannak még
Kik tükörbe nézni nem tudnak,
bár nem fontosak rég
Hogyha kérdezed mért jöttem, mi szél fújt erre
Válaszol majd a békés végtelen, tisztán örökre
Válaszol majd az értelem örökre
Nehogy azt hidd, hogy vége.... örökre...
Hogyha kérdezed mért jöttem mi szél fújt erre
válaszol majd a békés végtelen
tisztán örökre
válaszol majd a tiszta értelem
Mindörökre

Mosolyod börtönében – Menyhárt / Demjén

Rád nézek és mosolyogsz néha rám
S én látom túl a szemeden, lelked vidám
Olyan tiszta még a szerelem, bízzál ház
Nincs árnyék még a szíveden, ne is várd
Ne felejtsd el azt, van még
ki más utakat jár,
Mosolyodat szórd hát szét,
van ki erre vár
Otthonunk úgy sincs még,
hazánk a mindenség,
Mosolyod szórd hát szerteszét
Hát láss meg és mosolyogj néha rám
Ígérem, nem percekig leszek vidám,
ha lehet nézz rám,
és hozz nekem ,ha lehet egy új és tiszta eget,
Mert kell... s te tudod hogyan tegyed
De sose felejtsd el, hogy van még,
ki más utakon jár
Mosolyodat szórd ház szét,
van ki erre vár.
Otthonunk úgy sincs még
hazánk a mindenség,
Mosolyod szórd ház szerteszét.
Így leszek boldog csak,
s nem leszek többé rab
Bár mosolyod rég börtönben tart
Szemed a két ablak
Lehunyod mégsem vak
Mosolyogj, s bent is él a nap
Mindenhol és sehol
Megjöttél, s foglak jól,
Hallgatnám, de egy szót sem szólsz
Mondd azt, hogy fázol,
Mondd azt, hogy félsz
Hisz kinek nem kell tűz
S nem kell bátor szív
És kinek nem kell csók,
Ha egymaga él
Valahol, mindenhol és sehol
Mindig mész, mindig vársz
Kell egy hely, hol nyugtot találsz,
Mondd azt, hogy elmúlt,
Mondd azt, hogy elég
Mert minek mindig tánc,
Kinek nem kell más,
Kinek nem kell társ,
Ha egymaga él
Valahol, mindenhol
Hisz kinek nem kell tűz
Nem kell bátor szív
És kinek nem kell csók, ha egymaga él
Valahol, mindenhol és sehol
Mondd azt, hogy jó volt,
hazudj bátran hát
Hisz kinek nem kell tűz
Kinek nem kell láz
És kinek nem kell társ
Ha egymaga él
Valahol, mindenhol
És kinek nem kell más,
Kinek nem kell társ
És kinek nem kell csók
Ha egymaga él
Valahol mindenhol és sehol

Mindenhol és sehol – Závodi / Demjén

Megjöttél, s foglak jól hallgatom,
de egy szót sem szólsz mondd azt,
hogy fázol, mond azt, hogy félsz
Hisz kinek nem kell tűz,
s nem kell bátor szív és kinek nem kell csók
ha egymaga él valahol, mindenhol és sehol
Mindig mész, mindig vársz kell egy hely,
hol nyugtot találsz mond azt, hogy elmúlt, mond azt, hogy elég
Mert minek mindig tánc, kinek nem kell más kinek
nem kell társ, ha egymaga él valahol mindenhol
hisz kinek nem kell tűz nem kell bátor szív és
kinek nem kell csók, ha egymaga él valahol, mindenhol és sehol
Mond azt, hogy jó volt hazudj bátran hát.
Hisz kinek nem kell tűz, kinek nem kell láz és kinek
nem kell társ ha egymaga él valahol, mindenhol.
És kinek nem kell más kinek nem kell társ és kinek
nem kell csók ha egymaga él valahol, mindenhol és sehol.

Mesél a szemed – Demjén

Ha elmondanád, nem lenne más
Mint elszálló szavakkal elmúló láz
Ha leírnád nem lenne más
Mint sok suta betű, sok kusza vonás
Ha rám nézel nekem ne írj, ne szólj
Ha kérdeznélek, úgyse kérdeznélek úgyse
Ha kérdeznélek, úgyse válaszolj..
Ha énekelnéd nem lenne más
Mint elcsengő dal, vagy kellemes zaj,
Ha lefestenéd nem lenne más
Mint sok színű folt, vagy egyszerű máz
Ha rám gondolsz, nekem ne írj, ne szólj,
Ha kérdeznélek úgyse, ha kérdeznélek úgyse
Ha kérdeznélek úgyse válaszolj
Neked mesél a szemed
Mesél a szemed
S, ha mesél a szemed
Testem, lelkem egy veled
Most énekelek, tán az se más
Mint érzelgős szavakkal eltúlzott láz
Ha leírnám, tán az se más
Mint sok kusza betű, sok suta vonás
Ha sejted, hogy mit érzek, egy szót se szólj
Ha kérdeznélek úgyse, ha kérdeznélek úgyse
Ha kérdeznélek úgyse válaszolj
Neked mesél a szemed
Mesél a szemed
Ha mesél a szemed
Testem, lelkem egy veled

Olyan messze van – Demjén

Először egyszerű az út
aztán száz másikba fut
S csak egy marad neked
én már biztosan tudom
Hogy mind a száz úton
eltévedhetek
Ezért megtalál néha a kétség
Hogy hozzak helyre annyi régi tévedést
Hisz olyan messze van
Olyan késő már
Olyan messze van
Olyan késő már
Valaki mást ígért nekem
de régen nem hiszem
Hogyan felejthetem
Pedig a százezernyi út,
mind ez helyre fut
Hidd el kedvesem
Mégis megtalál néha a kérdés
Fussak e versenyt a boldogságomért
Hisz olyan messze van,
Olyan késő már
Olyan messze van
Olyan késő már
Olyan messze van
Olyan késő már
Mégis megtalál néha a kérdés
Fussak e versenyt a boldogságomért
Hisz olyan messze van
S olyan késő már
Olyan messze van
olyan késő már

Él a kép, mégis úgy olvad szét
Ahogy nappal a hold,
Érzem meglegyintett, s halkan hozzám szólt
Ez biztos azt jelenti
Ő itthon volt
Nem olyan rég együtt álmodtuk még,
Van egy másik világ,
Most már tudjuk biztos, volt is már rég
Most neked kell ott lenned
Gondolj majd ránk
Úgy érzem az út régi marad
Ringat a bölcső és a sír majd befogad
Úgy érzem nem félek ezután,
üveg a fal, s te ott állsz a másik oldalán.
Nincs egy éj mit ne álmodnék át
S ne gondolnék rád,
Nincs is köztünk nagy fal, nagy távolság
Most neked kellett menned
Mindenen át
Úgy érzem az út régi marad
Ringat a bölcső és a sír majd befogad
Úgy érzem nem félek ezután
Üveg a fal, s te ott állsz a másik oldalán
Van még időnk, s meglátunk újra
Könnyes szemünkben, már a fény sem zavar
Látunk még, szívunk kinyílva
Mégsem azt tesszük, mit a végzet akar
De átlépünk majd a titkokon sorban
Érkezünk egymás után