Bergendy (1971)

Te is jársz néha tilosban – Demjén

Ha másnak el nem mondod, elmesélem neked,
bár veled épp oly könnyen megtörténhetett,
hogy siettél az utcán, mert valaki vár
és a piros lámpa épp utadba állt.
A tilosban, a tilosban
te is jársz néha titokban.
Oh a tilosban, a tilosban
te is jársz néha titokban.
Újév hajnalán olyan szédült volt fejem,
hogy én rögtön megfogadtam: többé nem teszem.
A szédülés, az újév régen elmúlt már.
Újra jó barátok lettünk én és a pohár.
A tilosban, a tilosban
te is jársz néha titokban.
Oh a tilosban, a tilosban
te is jársz néha titokban.
A tilosban, a tilosban
te is jársz néha titokban.
Oh a tilosban, a tilosban
te is jársz néha titokban.
Találkoztam egy lánnyal, ez mással is megesett.
De azután mi történt azt már nem mondom el neked.
A baj csak az, hogy otthon más valaki várt,
de sajnos olyan szépen nézett az a lány.
A tilosban, a tilosban
te is jársz néha titokban.
Oh a tilosban, a tilosban
te is jársz néha titokban.
A tilosban, a tilosban
te is jársz néha titokban.
Oh a tilosban, a tilosban
te is jársz néha titokban.

Részeg hajnalok – Latzin / S.Nagy

Ettem én a bánat kenyerét,
Dúdoltam a magány énekét.
Lépkedtem, mint fáradt vándor messzi földeken,
Nem vigasztalt engem senki sem.
Megjártam a sóhajok útját.
Átvirrasztva sok-sok éjszakát.
Emlékmorzsák éltették a szép emlékeket.
Meggyűlöltem én az életet.
Részeg hajnalok kábult percei.
Ködből szőtt utak sápadt fényei.
Voltak szép idők, voltak nagy szavak,
Hol van már a sok szédült pillanat?
Körülötted boldog emberek,
De te őket észre sem veszed.
Lépkedsz, mint egy fáradt vándor messzi földeken,
Nem vígasztal téged senki sem.
Részeg hajnalok kábult percei.
Ködből szőtt utak sápadt fényei.
Voltak szép idők, voltak nagy szavak,
Hol van már a sok szédült pillanat?

Ismeretlen ember – Latzin / Demjén

Bajtól, rossztól messze bent,
Egy erdő mélyén éldegél a házában egy ismeretlen ember.
Nektár ízű éjjelekről, bíborszínű hajnalokra,
S madárdalra ébred minden reggel.
Egy ismeretlen erdő rejtekén,
Az ismeretlen ember vígan él.
Hátat fordít a nagyvilágnak,
Könny és bánat nem találhat rá.
Az évek múlnak csendesen, őt nem zavarja senki sem,
Így mindig boldog az ismeretlen ember.
Nem csábítja a nagyvilág, hisz az erdőn túl nincs vadvirág
Ő csendben él és csendben hal meg egyszer.
Egy ismeretlen erdő rejtekén,
Az ismeretlen ember vígan él.
Hátat fordít a nagyvilágnak,
Könny és bánat nem találhat rá.
Nem találhat rá.
Nem erdőben, s nem csendesen,
Egy csúf kőrengetegben élek én, egy másik ismeretlen ember.
Nem nektár ízű az éjjel és nem bíborszínű a hajnal
És a nap sem mindig madárdallal kel fel.
Egy szürke város füstös rejtekén,
Mégis vígan éldegélek én.
Úgy örülök a nagyvilágnak,
Könny és bánat nem találhat rám.
Nem találhat rám.
Egy szürke város füstös rejtekén,
Mégis vígan éldegélek én.
Úgy örülök a nagyvilágnak,
Könny és bánat nem találhat rám.
Nem találhat rám.

Hétköznapi balladák – Latzin / S.Nagy

Hétköznapi balladák, semmiségek nagy csodák
Utolsó nap, első vallomás.
Hétköznapi balladák, hazugságom, kis hibák,
Elvállás és nagy találkozás.
Virágszirmot kergető tavaszi szél,
Elhagyottak álmait zavaró éj.
Nyugtalanság árnyait elűző nap,
Oly sokféle életet hordoznak.
Hétköznapi balladák, ellenségek, cimborák,
Álmodás és újra ébredés.
Hétköznapi balladák, megértések, nagy viták,
Csalódás és megemlékezés.
Virágszirmot kergető tavaszi szél,
Elhagyottak álmait zavaró éj.
Nyugtalanság árnyait elűző nap,
Hétköznapi balladák íródnak.
Hétköznapi balladák íródnak.

Skót dudás – Latzin / Halmágyi

Egy dundi kis dagi dudás, ki nem csinált sohasem mást,
Csak nyomta a dagi dudát, elvesztette asszonyát,
Ki egy házzal arrébb állt, furcsa módon ott is élt egy skót dudás.
Egy dundi kis dagi dudát, a skót dudás padlóhoz vág,
És felüvölt ez a legény, addig lennék én szegény,
Amíg újra visszatér. Ide nem jön többet, annyit mondok én.
Ilyen asszonyt tucatjával találhatok én,
Hisz nem vagyok még vén.
De hogyha kiszámolom minden újabb nő,
Egy újabb esküvő, csak újabb szörnyű gond,
És fogy a font, s fogy a font, s fogy a font.
Egy dundi kis dagi dudát a padlóról felveszi hát,
És így szól a dagi dudás, hogy a macska rúgja meg,
Csak a régi jönne meg, legolcsóbb egy régmeglévő házastárs.
Ilyen asszonyt tucatjával találhatok én,
Hisz nem vagyok még vén.
De hogyha kiszámolom minden újabb nő,
Egy újabb esküvő, csak újabb szörnyű gond,
És fogy a font, s fogy a font, s fogy a font.
Egy dundi kis dagi dudát a padlóról felveszi hát,
És így szól a dagi dudás, hogy a macska rúgja meg,
Csak a régi jönne meg, legolcsóbb egy régmeglévő házastárs.
Hogy a macska rúgja meg,
Csak a régi jönne meg, legolcsóbb egy régmeglévő házastárs.

Jöjj vissza vándor - Latzin / Demjén

Elment a vándor,
Elvitte zsákjában a nyár minden ízét
Erdők lombját és a rét tarka színét
Mindent eltakar az ősz.
Mi várunk hűvös kábulatban
Elment a vándor,
útján a fecskék, darvak mind elkísérték
Elment messze, hol a fű zöld, s az ég kék
Hol nem tudják, mi a hó,
A nyár forró és mozdulatlan
Elmentek messze,
Mert ott a szívekbe nem költözik a tél
A vándor, s a darvak, most mind arra várnak
Hogy elmúlik a dér,
S újra visszatérnek a lángok, a fények
Szívünkbe új remények mind visszatérnek
Régen elfelejtett emlékek élnek
Ha a tavasz közelít.
Jöjj vissza, vándor,
Hozd vissza szívünkbe a nyár minden ízét
Erdők lombját és a rét tarka színét
Hozd el szívünkbe a nyár melegét
Jöjj vissza, vándor...

Jelszó Love, Szeretet - Demjén

Ha elment messze a kedvesed
És elrontotta a kedvedet, mondd: Love (3x)
Ha egyszer mégis visszajön
S a szerelem újra rád köszön, mondd: Love (9x)
Hogy színesnek lásd a színeket
És ízesnek érezd az ízeket, mondd: Love (3x)
Hogy eltompuljon a fájdalom,
Mosoly fakadjon az arcokon, mondd: Love (3x)
Kutathatod a nyelveket a legszebb szó úgyis ez lehet
Míg könnyeket hozott a gyűlölet,
A szerelem sok kis gyermeket
Tőle kaptuk az életet, s így nélküle élni nem lehet
Hogy elűzzük végre az éjszakát
Mondjuk együtt a szeretet jelszavát
Hogy ne bántsanak az emberek
És kezet nyújtsanak ököl helyett, mondd: Love (3x)
Hogy virág teremjen vér helyett
És ne szóljanak a fegyverek, mondd: Love (9x)

Búcsúzom tőletek cimborák – Latzin / S.Nagy

Elmegyek hosszú út vár reám.
Integess majd nekem jó anyám!
Búcsúzom jó haverok, te régi szép bolond világ,
Búcsúzom tőletek, cimborák.
Ismerős háztetők, ablakok,
Még egyszer köztetek baktatók.
Szűk utcák, villamosok, sokáig majd egyik se lát,
Búcsúzom tőletek, cimborák.
Nagy bunyók, vad zene, rongyfoci lenn a téren.
Mindezek nincsenek, hogy fog ez fájni nékem.
Füstszagú városok, hogy bírom nálad nélkül,
Elfeledsz, eltemetsz majd te is engem végül.
Nagy bunyók, vad zene, rongyfoci lenn a téren.
Mindezek nincsenek, hogy fog ez fájni nékem.
Füstszagú városok, hogy bírom nálad nélkül,
Elfeledsz, eltemetsz engem végül.
Elmegyek hosszú út vár reám.
Integess majd nekem jó anyám!
Búcsúzom jó haverok, te régi szép bolond világ,
Búcsúzom tőletek, cimborák.
Elmegyek hosszú út vár reám.
Elmegyek hosszú út vár reám.

Papírsárkány – Demjén

Szállj fel! Szállj fel!
Szállj fel! Szállj fel!
Egy régi napon, mikor még gyermek voltam én,
és kisütött a nap, és feltámadt a szél,
Mint a többi fiú, hová nem juthattam el,
a fák csúcsa fölé, a madarak fölé
egy sárkányt küldtem fel
Szállj fel, színes papírmadár!
Véled vágyam is messze száll
Szállj fel, és mindvégig elkísér
ég és föld közé
Itt lent zúgott a világ, és ott fent ragyogott a Nap,
én néztem csak merőn mosolygó arcodat
Képzeletben én is felszálltam veled,
és ott lebegtünk együtt, és ott lebegtünk együtt
a nagyvilág felett
Szállj fel, színes papírmadár!
Véled vágyam is messze száll
Szállj fel, és mindvégig elkísér
ég és föld közé
Szállj fel! Szállj fel!
Az egyik pillanatban elszürkült az ég,
a zsinór elszakadt kezemben és én a földre estem
A papírsárkányt nyomban elfújta a szél,
elszállt más tájak fölé, egy más világ fölé,
egy új világ felé
Szállj el, színes papírmadár!
Véled vágyam is messze száll
Szállj el, színes papírmadár!
Véled vágyam is messze száll
Szállj el, s mindvégig elkísér
ég és föld közé.

Zöld pokol – Latzin / S.Nagy

Aranylázban égő emberek vágyálma a messzi dzsungelek.
Évezredes lombok csendesek, tébolyító vagyont rejtenek.
Zöld pokol, hogyha egyszer rád borul.
Eltakar, többé nincsen vissza út.
Zöld pokol mennyi gyötrő szenvedés,
És a remény oly kevés, és a remény,
És a remény oly kevés.
Kalandorok, megszökött rabok, túlvilágban csalódott papok.
Félrecsúszott lelkű emberek kergetik a mesés kincseket.
Zöld pokol, hogyha egyszer rád borul.
Eltakar, többé nincsen vissza út.
Zöld pokol mennyi gyötrő szenvedés,
És a remény oly kevés, és a remény,
És a remény oly kevés.
Kalandorok, megszökött rabok, túlvilágban csalódott papok.
Csak félrecsúszott lelkű emberek kergetik a mesés kincseket.
Zöld pokol, hogyha egyszer rád borul.
Eltakar, többé nincsen vissza út.
Zöld pokol mennyi gyötrő szenvedés,
És a remény oly kevés, és a remény,
És a remény oly kevés.
Zöld pokol, zöld pokol, zöld pokol, zöld pokol
Zöld pokol, hogyha egyszer rád borul.
Zöld pokol, zöld pokol
Zöld pokol, hogyha egyszer rád borul.
Többé nincsen vissza út.

Messze van még a végállomás - Latzin / Demjén

Egyhelyben állunk, fáj már a lábunk. Mire várunk?
Itt a vonat és gyorsan elindul, ha beszálltunk.
Gyorsvonatunkkal elrobogunk hol sose jártunk.
Itt maradunk, ha nem szaladunk. Hát mire várunk?
Hosszú az út és hajt az idő, hát mire várunk?
Egy ami fontos, mindig haladjunk, sose álljunk.
Itt az idő most indulni kell, hát mire várunk?
Messze van még a végállomás.
Messze van még a végállomás.
Messze van még a végállomás.
Hova nem jut el más, csak mi és senki más.
Hosszú az út és hajt az idő, hát mire várunk?
Egy, ami fontos, mindig haladjunk, sose álljunk.
Itt az idő most indulni kell, hát mire várunk?
Messze van még a végállomás.
Messze van még a végállomás.
Messze van még a végállomás.
Hova nem jut el más, csak mi és senki más.
Messze van még a végállomás. Hej!
Messze van még a végállomás. Hej!
Messze van még a végállomás. Hej!
Messze van még a végállomás. Hej!
Messze van még a végállomás. Hej!
Messze van még a végállomás. Hej!

---

Néhány dal szerője nem Demjén Ferenc, de Rózsi énekli, ezért kerültek fel.