2000 éves álmok (1999)

2000 éj kell – Menyhárt / Demjén

Gyorsan úszik velünk a csónak
üres másodpercek zúgóin át.
Mégis nagyon rövid az élet,
hogy elérjünk minden óceánt.
Ezért, életed mindig boldogsággal mérd!
refr.: 2000 éj kell,
Szeretni szerelmes szívvel.
És amit érzel,
Érjen fel a 2000 évvel!
Hogyan tudnál felkelni reggel,
ha nem tudnád új éjszaka vár?
Dolgaidat elvégzed nappal,
és az este újabb kapukat tár.
Ezért az életed mindig boldogsággal mérd!
refr.
Százezer éve is éltek,
szerettek és féltek,
úgy, ahogyan én.
Ezért, ha én vagyok a régi,
hát ki a fiatal, aki még újat akar?
Ne nézd az órát, a naptárt,
inkább gyorsan fogj át,
úgy, ahogy akarsz!
refr.
Úgy sem lesz már az a 2000 év, ami elmúlt

A béke még vár – Menyhárt / Demjén

Megdőlt már rég minden szó.
Zászlók és hiú remények...
Hány éve megszültek már?
S a béke még vár.
Nem mindig békés a szív.
Szerelmünk kígyók közt alszik.
Álmunkban elmenekül,
s a holdra repül.
Száz út áll nyitva eléd.
Úgy érzed, vissza sem térsz már.
Mágnes húz arrafelé,
hol a béke még vár.
refr.: Úgy, mint a tenger,
holdfénnyel kelsz fel.
Úgy függök tőled,
ébressz fel végleg!
Szabad a lélek,
s ha néha eltéved,
kérlek, hogy szóljál,
ha a béke még vár
Most adj még annyi reményt:
szikrázni látsszon a holnap.
Szikrája nem nyújthat már
a pokolnak esélyt.
Kicsit túl sok volt tán,
nagyon sok könny folyt már.
Lehet még több is, ami vár.
Mert az őrültség él,
s te fizetsz csak ezért.
Állítsd meg, téged is sodor.
Kiabálj hát, mert itt a határ:
a béke még vár
refr.

Repülj el álmodban hozzám – Holló / Demjén

Régen sírtunk álmunkban,
s derűs hajnal kelt fel.
De az álom ébren tart,
sohasem oszlik széjjel.
Az idő nem mindig győztes, hidd el!
Nálam mindig sorban áll. S ha néha:
refr.: Magadban szenvedsz éjjel,
Én várok szenvedéllyel rád.
Nem is messzire tán.
Ha néha magadban
szenvedsz éjjel,
Repülj el
álmodban hozzám!
A világ most arról szól:
nevetni vagy sírni.
Nekünk mind a kettő jó.
Megszoktunk így élni.
És ha eljön egy őrült mámor egyszer,
mért legyél aki ellenáll? Mert néha:
refr.
Ez mit szeretnék,
így lesz majd nagyon szép.
Legalább mi éljük át.
Volt úgy:dühöngött a szerelmünk.
Semmit el sem feledtünk,
ami összetartott.
És ha eljön egy őrült mámor egyszer,
mért legyél aki ellenáll mert néha
refr.
Valahol réges-régen – Menyhárt / Demjén

Volt régen egy szó, s bennünk élt, némán.
Mind így születünk vérben s tisztán
Lassan jön elénk, miről is szól majd,
és mit hoz a világ, nap-nap után.
Minden tiszta és minden szűz volt, mint az ígéret.
Próbáltuk megszokni, nem sikerült...
Volt régen egy szó, s bennünk élt, némán.
Ha bármit akarunk, nem szólnak ránk.
Rájöttünk hamar, ennek már vége.
Nyitva a szívünk, csukva a szánk.
Ami végleg megzavart, az az ígéret.
A gyanakvás szelleme ránk szállt.
refr.: Valahol réges-régen,
a mesék erdejében,
valahogy elveszett
egy szép szó.
Van időnk még megtudni,
miért kell azt ellopni,
mi nekünk drága,
másnak olcsó.
Tisztán születünk reményben, fényben.
MI meg nem változunk, csak a világ.
S ha egy rég elveszett szó zeng a zenénkben,
tudd meg, hogy kerestük, éveken át.
És mindent elhittem mit akartál.
Úgy lettem a barátod, hogy becsaptál.
Egy földön élünk rég,
sokáig így lesz még.
refr.
Lassú az út – Menyhárt / Demjén

Túl lassan kelt fel a nap.
Nagyon lassan jut el hozzánk a hang,
ami elmondhatná: van száz remény.
(bár) lassan nő a fény.
Ez a pár év úgy tűnik nekem:
magát nem lépte át senki sem.
Minket lép át a sors,
s tudjuk mi már,
ólomcsizmában jár.
Lehet, hogy gyorsak leszünk.
Meglátja déd gyermekünk.
Míg ezer hangnemben
szól a dal,
a karmester bármit akar,
nem lesz csak könny és zaj.
refr.: Lassú az út.
Széllel kell szemben szállnunk,
mert vissza rég nem vágyunk.
Az nem kell már!
Lassú az út.
Mi nem tettük azzá,
hisz adtunk csak hozzá.
Majd egyszer elvisz messze még.
A jövőben bízni az szép.
Ezzel él minden új nemzedék.
Ha a holnapban még ők sem hisznek,
Vége lesz mindennek.
Lehet, hogy gyorsak leszünk.
Meglátja déd gyermekünk.
Míg ezer hangnemben
szól a dal,
A karmester bármit akar,
Nem lesz csak könny és zaj.
refr.
Lassú az út, és gyors a lét,
s tán annyit megenged még,
hadd tudjuk meg: mit ért?

Kancsal a hold – Závodi / Demjén

Ne nézz soha könnyes szemmel rám!
Szívem jó kedvet kíván.
Te is elhozhatnád tán.
Az éjt és a kéjt.
Az éjt és a kéjt.
Cinkos az éj, sosem kell megtagadnunk.
Cinkos az ágy, amiben benn kell maradnunk.
Rég cinkos mind, aki vár,
s kopogna kapunknál.
Rájött, hogy mind ami jó, ránk vár
refr.: Nagybetűs élet várhat rád.
Ami szép, azt megkapnád.
Ami rossz elküldhetnéd.
Nagybetűs évek várnak ránk.
Ha mi együtt elbújnánk,
Csakis együtt léteznénk.
És az éj.
És a kéj.
Cinkos a hold, hiszen mindig kacsint ránk.
Kancsal valahol, de ezzel együtt fogadnánk.
Nézzen be ablakomon,
nevessen kicsit ránk.
S tudnák, hogy mind ami jó, még vár.
refr.
Várjunk hát minden jót!
Van idő, míg kancsal a hold

Úgy ébredni fel – Závodi / Demjén

Rég egy helyre járunk,
s még nézzük egymást.
Más-más óra számol ránk,
le még egyik sem járt.
Mért él bezárva a lelked?
Mért él bezárva a vágy,
mi most szállni kíván?
refr.: Jó lenne úgy ébredni fel,
két karod s a napfény átölel,
s együtt ébreszt fel a világ és a vágy.
Jó lenne úgy ébredni fel,
rajtad kívül más nem érhet el,
s ki rejtekünkön lát,
csak a fény és egy ágy csupán.
El sem rontott még a sors.
Megpróbált már
pedig. Volt pár év s találkozás,
ami másra is vár.
Mért él bezárva lelkünk?
Mért él bezárva a vágy,
mi most szállni kíván.
refr.
Látom szűk szobámból, félénkséged gátol.
Ne te szólj, majd én mondom el:
refr.
2000 éves álmok – Demjén

Két lyukas cipő és a fél életem
most sántikált túl két évezreden.
refr.: Kétezer éves álmok,
remélem, valóra váltok majd. S ha megérkezem,
nem lesz baj, hogy
lyukas cipőben járok.
Kétezer éves álmunk,
hogy jó oldalon állunk
majd, s ha megérkeztünk,
nem lesz baj,
hogy lyukas cipőben járunk.
Ma minden ember szerencsés,
Kit egy évszám lódít a jövőbe.
Még egy ajtón bementél,
onnan hogyan juthatnál előre?
Hogy hol lesz a kint,
és hol lesz a bent,
azt majd álmaimra bízom.
Reményeimmel
s két hű cipőmmel
majd... Megyek tovább az úton.
refr.
Annyi nullát láttunk már.
Együtt rég nem láttuk ezt a hármat. Az is lehet,
hogy a jövő nyár
még több nullával várhat.
Hogy mikor lesz jobb,
vagy mikor volt szebb,
azt majd álmaimra bízom.
Reményeimmel
s két hű cipőmmel
majd megyek tovább az úton.
Reményben térdig járni,
s mindenkit megtalálni,
aki megmaradt tisztán.
Két lyukas cipő
és a fél életem
most sántikált túl
két évezreden.

Mi kell? – Demjén

Sok mindent elrontott a tükörfélelem.
Hány százszor elmondtam: kislány ne félj, csak higgy nekem.
Amit tükörben látsz, igaz,
de nem hiszem,
hogy változtatna a dolgon.
Hisz a legszebb vagy nekem.
Az ember ébred úgy, hogy egymagában van.
Lassanként rájön majd, hogy más is él, s nem társtalan.
Ezernyi csapda hív, hogy légy olyan, mint más,
de te fel ne add! Maradj önmagad, mint egy szépséges varázs.
refr.: Mi kell, mi kell, hogy
nekem más legyél?
Azt hiszem, a lelked az,
mi két szemedben él.
Mi kell, mi kell, hogy nekem szép legyél?
Hisz magadban már szép vagy, a világ úgy is túl nagy.
És még sincs más, ki így lenne szép nekem.
Titokban tartott vágyak
s álmok közt lakunk.
Magunkról hiúságból sokkal többet gondolunk.
Ki az ki szép,
s ki nem, illúzió talán.
Ha mégsem az, majd
megtudom szerelmem oldalán.
refr.
Mi tartozunk azzal az égnek,
hogy higgyük magunkat szépnek.
Ilyennek születtünk, s így megyünk el.
Így szeret, kit érdekel.
refr.
Árnyék és a fény – Holló / Demjén

Árnyék és fény egybe kel.
S egy lesz egy kép színeivel.
Úgy lennék az árnyék,
ellenem légy a fény.
Néha összeölelkeznénk,
s még szebb lesz a kép.
refr.: Én rég nem félek a sorstól.
Nekem a szívem jósol.
És annyi év után most rád talált.
Épp így hiszek
árnyékban s a fényben.
Elférnek mindig egy képen.
Mért is törnénk szét
egy álmodott kép szép keretét?
Árnyék és fény életünk.
Döntsük el hát kik is leszünk.
Lennék én az árnyék,
s ellenem légy a fény.
Néha összeölelkeznénk,
akkor lenne szép
refr.
Fénnyel lelkemet még megmentheted.
A boldogság egy árnyékot fénnyé is tehet.
refr.
Elférnénk mindig egy képen,
Összeölelkeznénk,
s egy képben él:
Árnyék s a fény